Zseni

Mindig mondtam, hogy ez a gyermek valóságos zseni. Már a születése pillanatában látszott rajta, hogy rendkívüli képességekkel áldotta meg a Jóisten. (És ebben természetesen nekem is volt egy kis részem.) Amikor világra jött, az első levegővétel után körülnézett, hogy ki ez a, mi ez a sok fehér köpenyes alak körülötte, és természetesen elkezdett kiabálni, hogy hozzatok már egy takarót, mert hideg van. A sok mamlasz felnőtt pedig csak nézett kifelé a fejéből, mert képtelen volt rájönni, hogy amikor hideg van, és az ember fázik, be kell takarózni. Milyen egyszerű.
Azóta a gyermek már többször jelét adta rendkívüli képességeinek. Igaz, hogy zenét még nem írt, mint Mozart öt-hat éves korában, de olvasni már tud. Eleinte csak egy vászonból készült, szétszedhetetlen és elszakíthatatlan babakönyvet vett a kezébe, de mert abban csak képek voltak, és szöveg nem, hamar megunta. Azután váltott, és kedvenc olvasmányává Móra Ferenc Zengő ábécéjét választotta. Következésképpen minden áldott este fürdés után, pizsamásan felpattant az ágyba, és az olvasólámpa fényénél olvasgatott egy kicsit.
Egy idő után azonban már ezen is túllépett. Mostanában már a napisajtót böngészi. Hiszen mondtam már, hogy zseni. Mihelyt megérkezik a friss újság, azonnal elkapja a felnőttek elől, akik a tájékozódást kénytelenek megoldani a televíziók esti híradóiból. Eleinte még hosszasan elböngészett a cikkek között. Főleg az erdélyi vonatkozású hírek, tudósítások, riportok érdeklik, de a sportoldalt sem veti meg, főleg amióta megkezdődött a torinói téli olimpia. Mostanában már nem időz annyit az újság mellett. No nem azért, hogy abból a nagyoknak is jusson, hanem mert egyszerűen csak átszaladja az oldalakat. Ha már menni is tud...