Vizsga

A tanárnő fehér krétával felírta a tételt a fekete táblára: „A római birodalom keleti terjeszkedése Krisztus után az első és második században, és Dácia megszállása”. Az osztálytermen halk moraj futott végig, meglehetősen világossá téve, hogy a társaság azért nem erre számított. Valaki félhangosan meg is jegyezte, hogy: Óóó, tanárnő, fél évünk van még hátra... fényképezés, kicsengetési kártyák, tabló, cipő, ruha a bankettre, nem lehetne valami lazábbal túl lenni ezen a kötelezőn? A jobb hátsó sarokban ülők rögtönzött érdekvédelmi tömörülést alakítva arról tartottak gyorsértekezletet, hogy ekkora merényletet mégsem hagyhatnak szó nélkül, jelentést tesznek tehát a diáktanácsnál és az igazgatóságon is. De volt, aki sebtében harsány hersentéssel tépte ki könyvéből a táblán forgó leckét. Abból az egyszerű logikából kiindulva, hogy puskázni ugyan nem a legtisztességesebb dolog, sőt talán szégyen is, de mindenképpen hasznos.
Végül mindenki munkához látott. Volt, akinél menegetett az írás, volt, akinél szóltak az ágyúk, ropogtak a nehézfegyverek, a lényeg, hogy a megadott témakörben valamit mindenki írkált a papírlapjára. Egyedül Pisti nem izgatta magát. Mosolyogva adta át az ívet a tanárnőnek, majd kezit csókolomot köszönve sapkáját a fejére húzta, és távozott. Otthon édesanyja óvatosan próbálta kiszedni csemetéjéből, hogy sikerült-e a törcidolgozat, de Pisti csak annyit mondott: semmi gond, a rómaiak hadrendben állnak. A következő órán a tanárnő nézett rá kérdőn: Ez mi? És a hófehér lapra mutatott. Semmi gond, tanárnő, Trajánusznak is két hadjáratra volt szüksége, míg meghódította Dáciát. Pedig ő nem maturandus, hanem dicső hadvezér volt.