Viszontlátásra!

Ej, hát az egy másik kor volt, vigasztalom magam, és a múlt helyett a jelen eseményei jutnak eszembe. Hoppá, hiszen egy történelmi esemény színhelyén vagyok, tudatosul bennem: a parlamentben épp most szavaznak arról, hogy felfüggesztik-e tisztségéből az államfőt. Oana–English határozottan leszögezte, hogy az ülésterembe márpedig nem szabad bemennünk, bámuljuk mi csak a négyféle márványt, kémleljük a szőnyeg mintázatát. Megadatik nekünk továbbá az az öröm, hogy többször egymás után kitaláljuk, hogy a márványba vésett minta a parlament épületének alaprajzát ábrázolja. Oana–English láthatóan nem örül, hogy senki nem válaszol a harmadszor is elhangzó találós kérdésére, arca borús, mint a szigetországi időjárás, angol ladyre emlékeztető hangsúllyal az ötödik teremben is kitartóan darálja, hogy itt aztán minden, de minden, a márvány, a szőnyeg, a fa „óthenthikh rhoműn”. Mindannyian fellélegzünk, mikor közlik velünk, hogy ez az utolsó terem: talán ha kimegyünk a parlamentből, végre megtudjuk, mi is zajlik odabent... A hallban egyenruhás őrök nézik a televíziós közvetítést a parlamenti ülésről. Belepillantunk, és szinte észre sem vesszük az őrök köszöntését. „Viszontlátásra!” – hangzik másodszor, kissé nyomatékosabban. Erre már hátrafordulunk: szigorú arccal néz ránk az egyenruhás fiatalember, az ajtó irányába mutat, és harmadszorra az udvariasság árnyalatát kihagyva mondja: „Azt mondtam, viszontlátásra”. Arca azonban akkor borult el igazán, amikor elhangzott a kérdés, hogy akkor sem pillanthatunk bele a közvetítésbe, ha belepótolunk a kábeltévé bérleti díjába.