Vállalkozók gyöngye

Másrészt: hová tűntek a gyermekkor elengedhetetlen, hagyományos játékszerei? Hol az utolsó szögig élethűre fröccsentett műanyag Uzi? És a foszforfüstöt eregető, férfias hatlövetű? Hát a vállon hordható plasztik páncélököl? Helyette világító antennájú játék mobiltelefon, csipogó karóra, márkajelzésig pontos luxusterepjáró nyerte el a legfiatalabbak érdeklődését. Valószínűleg nem véletlenül, nincs a kisgyermeknél jobb megfigyelő. Papa ugyan nem ugrál zsombékról zsombékra, foga közé szorított tőrrel Vietnam mocsaraiban – de van két cége. Mamának is van cége, a használtruha-kereskedés sötét és veszélyes világában forgolódik ügyesen. Lajcsika pedig közgazdaságtant fog tanulni, részletes kitérővel a bankszakmát illetően (legalább abbahagyja ezt a rohadt sípolást). A jelenség természetes. A hirtelen jövő változások sokkját ütköző nélkül megélt apukák és anyukák igyekezete egy élhetőbb világ megteremtésére. A legtöbb ember a maga ura szeretne lenni, keserű tapasztalataik vannak arról, hogy milyen valaki (valami) mástól várni a boldogulást. Ikon lett az ügyeskedő üzletelés, példakép a self-made man, bármi áron megvalósítandó a „lakótelepi álom”. Próbálok ilyen szemmel nézni az erkélyeken kialakított kisüzletekre, a bádoggarázst italméréssé avanzsáló kezdeményezésekre. Tegnap megmosolyogtatott egy ablakba akasztott hirdetőtábla. Bevezetést ígért a kínai Feng Shui tudományába, az energiafolyamokat figyelembe vevő harmonikus lakberendezésbe. Mindezt egy második emeleti, főzőfülkés, huszonnyolc négyzetméteres garzonlakásban, amelynek egyetlen ablaka a szomszéd tömbház falára nyílik. Hiába, mifelénk aztán tényleg szabadon áramlik a Csí. Burus János Botond