Ügynök

Itt van, összeállítottam a holnapi szükségletet, harminc vekni, húsz fehér és húsz barna kenyér… nyújtotta volna a füzetlapot a pénztárnál álló szolgálatos elárusító asszonyka, mire az öltönyös úriember szavába vágott, hogy várjon egy kicsit, s miután a processzor elindult, ekképpen szólt vala: Most mondja. És elkezdte bepötyögni a vadonatúj laptopjába a másnapra szállítandó portékát. Tehát akkor vekniből harminc, kenyérből, fehérből és feketéből húsz-húsz… És így vonultak be a szuperokos gép agyába szászfenesi csirkék és tojások, pulykák, malacok, szarvasmarhák és borjak, szalámi, préselt és normál sonka, párizsi és virsli formájában, de feldolgozatlanul, kilózva is. Nem olyan sok, mindenből csak néhány kilónyi, mert a garázsnyi szupermarketben több amúgy sem fért volna el. De azért néhány üveg konyak, két rekesz sör s vagy három csomag ásványvíz még belefért. És természetesen a szokásos adag friss tej, savanyú és édes, valamint más termékben feldolgozott formában. A pénztárnál álló és gépbe mondó asszonyka csak akkor állhatott meg néhány pillanatra, amikor az öltönyös, laptopos úriember zsebtelefonja megcsörrent. Halló igen… és lebeszélte üzleti ügyeit, mialatt az elárusító asszonyka beszedte a pénzt a sorban következőktől. És a piros csomagolású lájtos cigarettából mennyit hozzak?, folytatta a gépbe jegyzetelést az öltönyös ügynök. És a kékből, és az ezüstösből?, a pénztáros asszonykának pedig egyszerre kétfelé kellett figyelnie, mert azért nemcsak az öltönyös úriember, hanem a munkából nyúzottan és éhesen hazafelé tartók is siettek. Legalább annyira, mint ő. Amikor végeztek, a pénztáros asszonyka a szemetes kukába penderítette a másnapi szükségletről szóló füzetlapot. Az öltönyös ügynök vadonatúj laptopja pedig elsötétült. A hirtelen jött áramszünet miatt.