Túszok

Az illető még jóformán ki sem örvendezte magát, a külügyminisztérium máris felszólította egy 12 640 eurós számla kifizetésére. Jobban átgondolva a dolgot, tulajdonképpen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen senki sem várhatja el az államtól, hogy az adófizetők pénzét csak úgy kidobálja az ablakon. Elvégre senkinek sem alkotmányos joga, hogy ha turistaként Kolumbiába utazik, és ott véletlenül valamelyik helyi terrorszervezet fogságába esik, a hazai hatóságok csak úgy ukmukfukk a helyszínre bumlizzanak, és rárúgják az ajtót az elkövetőkre csak azért, hogy őt hazavigyék. Egyébként is, akinek futja kolumbiai nyaralásra, az ne panaszkodjon, ha az amúgy állami fizetésből tengődő kommandósok benyújtják a számlát. Ámbátor az utólagos panaszok elkerülése végett nem ártana eleve üzleti alapra helyezni a túszszabadító akciókat. A terrorellenes szolgálat honlapján előre be lehetne jelentkezni, és szükség esetén akár több árfekvés között is lenne mód választani. Például a kispénzű turisták megmentésekor Tajvanon készült könnygázgránátot használnának, ami olcsó, viszont nem feltétlenül működik, vagy ha igen, akkor robbanáskor repeszdarabokat szór szét. Itt választhatna a leendő fogoly, hogy roham helyett kavicsokkal dobálják a túszejtőket, vagy csak ocsmány szitkokat vágjanak a fejükhöz (a lőfegyver használatához már egy magasabb árkategóriájú mentőakciót kéne előjegyezni). Ha viszont a kedves ügyfél a legmagasabb árfekvésű akciót rendeli meg, akkor a legmodernebb arzenált használnák föl, a bevetést követően a kommandósok a vállukon hordoznák az „Ő egy kiváló fickó”– kezdetű dalt harsogva, később meg az emberrablók gereznáját is házhoz szállítanák trófeának kikészítve. Sőt bónuszként díszdobozos csomagolásban megkaphatnák a terrorellenes szolgálat legszebb akcióit tartalmazó, Jobb ma egy véreb, mint holnap a túszok című dedikált DVD-t is.