Telefonok

Így van ez: ő a megfelelő ember a megfelelő időben a megfelelő helyen. Természetesen uram, a megbeszélt időpontban ott leszek a megbeszélt helyen, és magammal viszem a megbeszélt iratokat ahhoz, hogy nyélbe üssük a megbeszélt vásárt. Hiszen tudja, hogy magyar ember szava és kézfogása többet ér, mint manapság egy felbélyegzett és bőséges illetékkel szentesített szerződés. Természetesen, ahogy ön is mondja, a bizalom kölcsönösen érvényes, tehát...
Ekkor csörrent meg a másik telefon. A fekete. Először azt hitte, hogy csak a faxüzenetet fogadó gombot kell megnyomnia, de kiderült, hogy a másik drót másik végéről jelentkező másik ügyfél is pont őt kereste. Micsoda szerencse, hogy nem kellett az iroda túlsó végéből idenyargalnia. Hiába no, ő a megfelelő ember a megfelelő időben a megfelelő helyen. Természetesen asszonyom, a megbeszélt időpontban ott leszek a megbeszélt helyen, hiszen tudja, hogy a megbeszélt szerződést alá kell írnunk. Nem uram, elnézést, közben a másik készüléken is beszélünk, egy másik szerződésről van szó. Elnézést asszonyom, közben a másik kagylóba is bele kellett szólnom, egy úriemberrel egyeztettem, jaj ne tegye le, fő, hogy szót értünk. S váltogatta perceken át hol a fehér, hol a fekete kagylót.
Ekkor állt meg mellette a kolléganője, kezében a zsebtelefonjával: Bandikám, hívás. Kinézett a két kagyló közül, s mérhetetlen önkontrollt tanúsítva valahogy elköszönt előbb mindkét ügyfelétől, majd a fehér és a fekete kagylót lecsapva, mordult egyet: Jól van, na, hát hárommal egyszerre beszélni mégsem tudok! Halló, halló, de hiszen itt senki sincs... Ja, hát nem is hívott senki, csak kíváncsi voltam, mit csinálsz három telefonnal...