Tél van, este és kötök

Tél van. Falvakon a kéményekből felszálló füst bodor-fehér báránykákat rajzol az ég mélykékjére. Bent pedig vidáman duruzsol a tűz a kályhákban. Közhely? Lehet… Valószínű ezt többen szebben és jobban is megfogalmazták, mint én, mégis mindig lenyűgöz az első hó, a minden szennyet fehérrel betakaró tiszta lepel. Nagyanyám sült almája jut eszembe, és összefut a nyál a számban. Meg az ütemesen kattogó varrógép, ami nagyanyám halálával örökre elhallgatott. A hajdani téli esték hangulatához mindig hozzátartozott a sült alma illata és a varrógépkattogás, ami csak akkor szünetelt egy keveset, ha valamelyik szomszéd néhány percre egy kis „eszmecserére” betoppant hozzánk. Ilyen kedves régi szomszéd volt Tamás bácsi, aki mindig farkasszemet nézett a kályhában lobogó tűzzel, miközben érdes tenyerében táncoltatva a tűzszekrénybe irányította a kiröppent pajkos parazsat. A Don-kanyarról mesélt, és az ártatlanul feláldozott székely katonákról. Mindig elcsuklott a hangja és könnybe lábadt a szeme, amikor ahhoz a részhez ért, hogy három napig menetelt a derékig érő hómezőben halottak és jajgató sebesültek között, míg egy hozzá hasonló élő bajtársra lelt. Aztán a közben beálló feszült csöndben váratlanul ropogósat nevetett, és hallgatósága megnyugtatására hozzáfűzte: „Itt vagyok, hála Istennek azt is túléltem.”

Most nincsenek már a Don-kanyarról mesélő Tamás bácsik, a nagyanyám sütötte alma illata is elillant a távoli gyermekkorral. Kályhában pattogó tűz helyett fűtőtest ontja személytelen melegét, és villódzó tévéképernyő zúdítja ránk szájbarágós, semmilyen fantáziát nem igénylő meséit. Unom a reklámokat, a hétéltű hősöket és a vértől fröcsögő filmeket. Kikapcsolom a tévét és előkotorom a szekrény mélyéről a még a nyolcvanas években elkezdett kötést. Lányomnak is kedve kerekedik a gomolyából két tűvel való szöszmötöléshez. Kötögetünk, a lányom sálat, én meg pulóvert. És közben mesélek: nagyanyám sült almájáról, a Don-kanyart megjárt Tamás bácsiról, világháborús nagyapáimról, a kommunizmus hosszú sorállásairól… Tél van…