Taxis sztori

Az egyéni használatra felállított aranyszabály pedig az, hogy idegen városban elõbb meg kell érdeklõdni, melyik taxitársaság megbízható, és minden esetben elõbb rá kell kérdezni, a célállomásig kb. mennyibe kerül a kocsikázás. Ha ezt tisztáztuk, lazán be lehet ülni a taxiba, mert a kialkudott áron felül nem kérnek rá. Azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy kisvároskámban is alkalmaznom kellene ezt a szabályt. Egyrészt mert ritkán, és nagyon indokolt esetben taxizom – igazából Gyergyószentmiklóson nincsenek akkora távolságok, amit gyalog ne lehetne lazán bejárni, ha van ráérõ ideje az embernek. Másrészt mert – úgy tudtam mostanig – ismerem az összes taxist, õk is engem, és feltételeztem, meg sem próbálnának átverni. Mondom, ez így volt egész addig, míg a minap az esõ miatt, és mert nagyon siettem haza, kénytelen voltam taxiba ülni. Az íratlan szabályok szerint a taximegállóban elõl álló taxisnak van elsõbbsége nálunk a fuvarnál. Tudva ezt, beültem a piros Loganba, noha nem tûnt ismerõsnek a vezetõje. Mindjárt meg is kérdeztem: „Ugye nem gyergyói?” Az autó vezetõje kifejtette, hosszabb ideig külföldön élõ lányánál volt, azért nem emlékszem rá, azzal indított, és máris kanyarodtunk a fõtér irányába a piac felé tartó terelõút helyett, ami rövidebb a lakásom felé tartó útvonalon. Mivel tudtam, hogy a piac elõtt elhaladó út még magán viseli a két évvel ezelõtti gázvezetés nyomait, nem szóltam, mert arra gondoltam, bizonyára félti az autóját a gödrös úttól.
Azt viszont már nem hagyhattam szó nélkül, amikor a sugárút helyett a Bucsin negyed gidres-gödrös, tömbházak közötti keskeny utcácskáin hordozott keresztül-kasul, amolyan városnézõ körúton. Kifejtettem, nem vagyok turista, a Bucsin negyedet nagyon jól ismerem. Meg egyébként is azért ültem taxiba, mert sietek haza, és esik az esõ. Erre a sofõr elnézést kért, és nem „sarcolt meg” a fuvardíjjal. Közben rápillantottam az órára, kiderült, amióta furikázom a taxival, gyalog is hazaérhettem volna. Igaz, bõrig ázva.