Már az is sokat számít, ahogyan belépsz az osztályterembe. Ahogyan leteszed a naplót, és bemutatkozol. A hangod. A megjelenésed. Ott már minden eldőlhet – magyarázta meggyőződéssel, lelkesen. Alig egy-két nap volt még iskolakezdésig, és már mindent megtett, amiről azt gondolta, nélkülözhetetlen, hogy kiváló pedagógus váljék belőle.
2006. október 03., 00:002006. október 03., 00:00
Ruhatárát teljesen felújította (elegánsan kikerülte a választ arra kérdésre, hogy tanári fizetéséből mikor térül majd meg a befektetés), körömlakkot, rúzst, különbnél különb parfümöket szerzett be, mert, ugye, a megjelenés mindent eldönt. Gondolatai csak a tanítás körül forogtak, elképzelte, ahogyan kis- és nagydiákokat megannyi pedagógiai trükkel, személyes csáberővel vesz rá, hogy akár életüket áldozzák a magyar irodalom tanulmányozására. Ismerőseinek pedagógiai elvekről beszélt naphosszat. Hogy tudniillik emberszámba kell ám venni a kicsiket is. No, azért a nagyobbakról sem szabad ám elhinni, hogy teljesen felnőttek. Annyi butaságra képesek – sóhajtott, függőben hagyva a kérdést, hogy személyes tapasztalataiból indul-e ki, vagy éppenséggel a legmodernebb pedagógiai eszméket hangoztatja. A lényeg, hogy semmiképpen nem szabad zsarnokként viselkednie a tanárnak – összegezte irányelveit. Első tanítási napja után láthatóan fáradt volt. Szűkszavúan válaszolt azoknak, akik arról kérdezték, hogyan sikerült a kulcsfontosságú bemutatkozás. Napról napra radikalizálódott álláspontja a pedagógiai elvekben. Szigorúan jelentette ki, hogy vannak ám módszerek a büntetésre is. Például dolgozatot íratsz. Vagy feleltetsz. Ne félj, nem zajongnak többet. Két hét után fáradtan, smink és új ruhák nélkül toppant be a kocsmába. Figyelj csak, te értesz az ilyesmihez – fordult idősebb kollégája felé – , felmondanék. Kihez forduljak?
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok