Talányok

Főként, hogy elköltözésünkelőtt néhány nappal sikerült fénytderítenünk – talán emlékeznek mége tárgykörben született glosszámra – azeltűnt lábtörlő rejtélyére. (Eltűnéseazért volt teljességgel felfoghatatlan, mert egyátlagos, egyáltalán nem feltűnő darabrólvolt szó, a lépcsőházban pedig voltak sokkalfigyelemreméltóbb példányok is.) Nos, alábtörlő mintegy három hétnyi távollétután előkerült, ráadásul frissen mosott,Ariel-illatú változatban: egy szép naponegyszerűen ott virított az ajtónk előtt megint. Ezmár a talányok talánya volt. Valaki nem bírtanézni, hogy milyen állapotban van, és karitatívrohamában kimosta, aztán ült rajta majd’ egyhónapig? A történet a következő. Volt nekünkegy jóindulattal is furcsának nevezhető közvetlenszomszédunk: nagydarab, mészáros kinézetűfazon, az a fajta, akivel az ember nem szívesen fut összeegy szűk, sötét sikátorban. Neki – mintkiderült egy másik szomszédtól – az aszokása, hogy időről időre ellopja azok lábtörlőit,akiket valamiért haragosainak tart (újabb talány:halvány elképzelésem sincs, miértharagudhatott rám/ránk). Aztán azeltulajdonított tárgyakat bedobálja a liftaknába(mire jó a liftakna egy olyan tömbházban, amelybennincs felvonó). Néha egész lábtörlőhegyekettalál a takarítónő az említett helyen –oda került a miénk is. A takarítónő voltolyan kedves, és kimosta, majd helyére tette alábtörlőt. Az elköltözés miattifel-feltörő szomorúságomat aztán azzal asóhajtással űztem el, hogy az urbánusbolondokháza hülyéitől óvj meg, Uram, mostmajd jön a polgári hangulat, madárcsicsergés,független nyugalom, ohne őrült szomszédok éskéretlen együttélés.
Az új lakásba költözésünkharmadnapján ismeretlen tettesek – vélhetőleg kővel– betörték frissen belakott szobánk ablakát.Welcome to the neighborhood.