Szupernagyi

Eddig minden átlagos, sőt mint az lenni szokott, az illető idős hölgynek nincs közvetlen leszármazottja, viszont elég szép a jövendőbeli hagyatéka, így felvetődhetett az eltartási szerződés lehetősége. Persze mindez azzal a feltétellel, hogy a két fiatalember utána örökölné a vagyont. Ami ebben az esetben természetes, legalábbis az szokott lenni.

A történet igazából akkor kezdett érdekessé válni, amikor a ismerősöm az idős hölgyről kezdett mesélni, aki, mint kiderült, annak ellenére, hogy nyolcvanadik születésnapját is megülte viszonylagos egészségben, igencsak tiszta elmével, valamint még tisztább, élesebb pillantással szemléli kis világunk történéseit. A leírásból végül egyfajta, az amerikánus filmekből ismert szupernagyi képe tárult elénk, főképp mikor kiderült, hogy a hatszobás központi fekvésű ingatlanja biztonságát bizony egy kilenc milliméteres kaliberű revolverrel is vigyázza. A fegyvert ráadásul minden héten gondosan megtisztítja, olajozza, ahogy illik. Mondanunk sem kell, hogy férje nemrég bekövetkezett halála óta egyedül él ebben a házban. Ilyen előzmények után szomszédunk úgy vélte, jobb ha ő is elutazik a helyszínre az eltartást megbeszélendő, mert ki tudja mi sülhet még ki a dologból. Megérkezve meglepetéssel konstatálta, hogy a hölgy, amellett, hogy legtöbb a hallása hagy némi kivetnivalót maga után, egy igazi napernyővel, kalappal, brosstűvel és különbejáratú szabója által készített ruhakölteményekben pompázó dáma, aki több mint tisztában van a magántulajdon jelentőségével. Olyannyira, hogy kijelentette többek között a helyi rendőrörs képviselőjének is, hogy amennyiben valaki illetéktelenül belépne a ház udvarára, akkor ő rövid úton keresztüllövi a betolakodót. A rabiátus eljárással kapcsolatban pedig mindössze annyi engedményre hajlandó, hogy a betörőt nem sebesíti meg halálosan, csak például lábon lövi. Nos, a leírás alapján elég kevés okunk van kételkedni az idős hölgy elszántságában, nem beszélve arról, hogy az említett hölgy ráadásul fizikális értelemben sem szorul igazán támaszra, ugyanis önellátó. Hiába na: öregember, nem vénember!