Százéves a Zeneakadémia

„A Magyar Televízió zenei közvetítései megalapítása óta öszszeforrottak a Zeneakadémiával, több száz felvétel őrzi a felejthetetlen esték emlékét. A hangversenyterem eredetileg a növendékek fellépésére szolgált, de egyedi hangulatának s kiváló akusztikájának köszönhetően csakhamar a magyar koncertélet szentélyévé vált.” - mondta Várbíró Judit a Magyar Televízió vezető szerkesztője.

A magyar zeneakadémia alapításának gondolata a kiegyezés után merült fel, és 1875-ben nyitotta meg kapuit – elnöke Liszt Ferenc, igazgatója Erkel Ferenc volt. Az akadémia első otthona egy bérház volt a Duna-parti Hal téren, majd az intézményt a leghosszabb ideig, 32 évig igazgató Mihalovich Ödön vezetése alatt nyílt meg az új, mai épület a Király és a Gyár utca sarkán, és ekkor kapta az előtte elterülő utcaszakasz a Liszt Ferenc tér nevet. Az épületet 1904-től 1907-ig építették Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján, a változatos üvegablakokat Róth Miksa tervezte és készíttette el. A szecessziós jellegű épület páratlan akusztikájával sokáig a magyar hangversenyélet fellegvárának számított. Az új épület több növendék felvételét tette lehetővé, amihez új tanárokat kellett kinevezni. Ekkor lett Kodály Zoltán és Bartók Béla, majd Weiner Leó is a Zeneakadémia tanára. 1949-től kezdve a Zeneművészeti Főiskola oktatási rendjében jelentős változások mentek végbe, az ötvenes évek elejének reformelképzelései egyértelműen a régi pedagógiai rendszer totális átalakítására törekedtek. Az oktatás színvonala az erőszakos átszervezések ellenére sem csökkent: iskolateremtő volt Kadosa Pál zeneszerző, az ő tanítványa volt Kurtág György és Hambalkó Edit, a hatvanas években Kiss Gyula, a hetvenes években Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András. 1970-ben, Bartók Béla halálának negyedszázados évfordulóján a II. emeleti XIV. számú tantermet, ahol Bartók 1907-től 1934-ig tanított, Bartók Teremmé avatták. Később hasonlóképp Kodály, Hubay és Weiner egykori tantermét is emléktáblával jelölték meg.