A bukaresti szakemberek a jelek szerint nem ismernek lehetetlent, ez a hozzáállás pedig egyrészt rendkívül rokonszenves, másrészt meg szükséges is, tekintve azt a tényt, hogy a folyó mind Debrecent, mind Gyulát messze elkerüli.
Hogy pontosan hogyan is képzelték el a Nagyvárad–Debrecen hajóút kialakítását, arról egyelőre nincs adat, de a kezdeményezés kapcsán óriási volumenű közmunkák perspektívája rajzolódik ki. Hiszen ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, mindenek előtt el kéne téríteni a Sebes-Köröst, ami még a mai modern technológia mellett is több ezer munkás kezet igényelne. A folyó eltérítésére alternatívát kínál ugyan a cívisváros közelében húzódó Keleti Főcsatorna medrének kimélyítése és kiszélesítése, ám ez sem tűnik kevésbé ambiciózus vállalkozásnak. Persze, elméletben létezik egy másik opció is, ehhez viszont némiképpen át kell értelmezni a szárnyashajó fogalmát.
Mindenesetre a bukaresti környezetvédelmi tárca merész vállalkozása nyomán hasonló kaliberű projektek garmadáját lehetne kezdeményezni. Például libegőt lehetne tervezni Aradon vagy Szatmárnémetiben, de ezúton tennék javaslatot a Nagyvárad–Peking alagút megépítésére is, hiszen igény minden bizonnyal mutatkozna rá a helyi üzleti szféra képviselőinek körében, egy ilyen létesítmény ugyanis közvetlen hozzáférést biztosítana a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságához. Sőt ugyanezen gondolatmenet mentén kezdeményezni kéne a Nagyvárad–San Francisco mágnesvasút megvalósítását is, ami által az Újvilág is közelebb kerülne végre hozzánk. Bár ez már tényleg nagyon elrugaszkodott terv, a San Franciscóig tartó mágnesvasút azért mégiscsak túlzás.
Legyünk a környezetvédelmi tárcához hasonlóan realisták: épüljön meg csak New Yorkig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.
Látogatottsági adatok