Romantika

Barátom, azt nem úgy kell – kezdődött a lecke, és Nők Álma kortyolt egyet a söréből, majd barátnőjéhez fordult: Ugye, kicsim? Kiképzés előtt álló Trubadúr kíváncsian fordult a mester felé, sörnél is mohóbban itta idősebb barátja szavait. A szerelem, udvarlás ma már elavult fogalmak. Más időket élünk. Ma a lányoknak sem az kell, hogy valaki szeresse őket, mindent megtegyen értük, rózsacsokrot vegyen mindennap, reggel ágyba hozza a reggelit, kényeztesse és a többi. Ma vagánynak kell lenni. Egy férfi legyen férfi. Mondja meg a lánynak, hogy figyelj, én most elmegyek sörözni, te meg otthon szépen elkészíted a vacsorát. Ha meg tiltakozna, otthagyod. \"Sze nem vagy odakötve hozzá, vagy mi a fene. Így legalább érzékeli, hogy te vagy a férfi. És hidd el, erre buknak a csajok. Ugye, kicsim – fordult Nők Álma újból a barátnőjéhez, aki egyetértően bólogatott. Trubadúr bambán hallgatta a csöppet sem feminista szónoklatot, révedezéséből a lány hangja riasztotta fel, aki elmesélte, hogyan is küldte el őt egyszer Nők Álma oda, ahova nem nagyon szokás senkit, főként lányt – vélte Trubadúr, de nem mondta hangosan, még hülyének nézné a boldog pár.
Valentin-napkor találkoztak legközelebb. Trubadúr barátaival sörözött, csakhamar azonban Nők Álma és barátnője is leültek asztalukhoz. Romantikus este? – gondolkodott Trubadúr, magában, mint mindig, még rosszmájúsággal vádolná az ifjú pár. Fogytak a sörök, nőtt a hangerő az asztal körül, Nők Álma egyre vontatottabban beszélt. Barátnője álmos szemekkel nézett rá. Nem megyünk haza? – kérdezte egyre kisebb időközönként. Minnyá – válaszolt barátja, és rendelt újabb söröket. Tényleg na – a lány hangja esdeklővé vált, ám a fiú elvesztette türelmét, és ráordított: Menj az anyád... Mit hisztizel itt nekem?!
Trubadúr csendesen kortyolt a söréből. Lám-lám az elmélet gyakorlatba ültetése. Ugye, kicsim?