Rekkencsveszély

A 21. században viszont szegény vámpírok már a mesék boszorkányaival és kísérteteivel egy szintre süllyedtek. Senki nem hisz bennük, és legfőképp nem fél tőlük.

Ám a túlságosan kíváncsi turistát ma is kell valami elrettentő

lénnyel rémisztgetni. Így terjedt el többek között annak a híre, hogy a Gyilkos-tó térségében él egy vérszívó pocokfajta, a vérpele, de egyesek szerint itt tanyázik a szárnyas vipera is, ami a sziklák tetejéről repül a gyanútlan áldozat nyakába. Ezekről az „őshonos élőlényekről” hátborzongató történetek keringenek, hiszen a mai napig alkalmasak arra, hogy „ráncba szedjék” a túravezetők intelmeire fittyet hányó kirándulókat, akik a figyelmeztetések ellenére hangoskodnak, kószálnak szanaszét.

Az említett lényeknél is nagyobb és veszélyesebb az egyik helyi túravezető által felfedezett „szörnyeteg”. A mészkősziklák veszélyeit nem ismerő turisták nagy önállósága ugyanis nála csak addig tart, amíg a tapasztalt „hegyiróka” nyomatékosan ki nem jelenti: „Ügyeljetek, merre csámborogtok, mert rekkencses a hely.” No, ez az a varázsmondat, amitől a „legelvetemültebb” turista is egyből kezes báránnyá szelídül, és még csak félre sem mer nézni a vezető által kijelölt útvonalról. Persze akadnak, akik az első megilletődöttséget leküzdve, félszegen még megkérdezik, hogy mi is az a rekkencs. A válasz azonban már mindenkibe belefojtja a szót, hiszen a hegyi ember ilyenkor tömören közli: „A minap széttépett egy medvét…”