Potya tűzijáték

Este ugyanis amolyan mostanság divatos „nem töltenek, csak lőnek” típusú filmet néztem. Azonban újabb süvítés, és az életszerű pukkanások hamar az abszolút ébrenlét állapotába hoztak. Ekkor már azon gondolkodtam – mielőtt véglegesen eldönteném, hogy kitört a harmadik világháború –, jó lenne megtudni, kik lövöldöznek éjjel egy békésen alvó kisvárosban. Kiagyaltam, hogy a konyhaablakot használom stratégiai megfigyelő pontnak, és óvatosan kifürkészem a kinti dolgokat. Persze amerikaitucatfilm-élményeim, no meg az élőben közvetített 1989-es „terroristás” események során szerzett tapasztalataim alapján tudtam, nagyon óvatosnak kell lennem, nehogy lelövessem magam a saját lakásomban. Ne tessék nevetni, volt rá példa, kérdezzék meg a bukarestieket. Nos, amint mindezt kigondoltam, óvatosan kibújtam az ágyból, papucsot sem húztam, nehogy zajt keltsek, és amúgy hálóingesen elindultam a felderítőakcióra. A falhoz lapulva, lassan araszolva előresettenkedtem a konyhaablakig – így láttam a filmekben is. Aztán hirtelen mozdulattal kinyitottam az ablakot, keveset vártam, s miután megbizonyosodtam, hogy az ablaknyitásra senki nem válaszol géppuskasorozattal, óvatosan, guggoló pozícióból centiméterenként felfelé ügyeskedve kilestem az ablakon. Ekkor már azt is észlelhettem, hogy a szomszédaim is nyitogatják az ablakokat. Nagy meglepetésünkre nem alá- s fel rohangáló katonákat és tetőn bujkáló mesterlövészeket láttunk, hanem csodálatos tűzijátékot. Épp olyat, mint városnapokon vagy szilveszterkor szokott rendezni a helyi önkormányzat, csak sokkal élvezhetőbb kivitelben, mint télen, ugyanis sem a köd, sem a felhők nem zavarták a látványt. Nosza, íziben cigarettára gyújtottam, és békésen pöfékelve eszmecserét folytattam a szomszédaimmal, arról, hogy minek köszönhető a potya tűzijáték. Többféle verzió elhangzott, de a legvalószínűbb változattal ezúttal is a „Kontyos Hírügynökség” szolgált: „valaki” fiának a lakodalma zajlik a szomszédos vendéglőben. Na erre mondta aztán Pali szomszéd, akit szintén a pukkantások vertek ki a takaró alól: „Majd amikor válnak, akkor is tűzijátékot kérünk!”