Óvintézkedés

Nem kellett neki pityóka, murok, hagyma, csak bor. Morcosan ment vissza a konyhába, és igen rosszkedvûen készítette el reggelire a tojásrántottát, de csak turkálta a finomságot, mert az étvágya is elment. A napja akkor romlott el végérvényesen, amikor a malacoknak törökbúzát akart õrölni, de nem volt amivel, mert a kis házi malomról hiányzott a villanymotor. Ezt is az éjjel vitték el, mert tegnap délután még õrölt vele, s mérgelõdött, hogy enné meg a fene a jó dolgát annak a kurva kutyának, hogy éjjel még csak nem is vakkant, miközben az ember udvarát rámolják. De amikor meglátta, hogy a színbõl a körfûrész is eltûnt, vadonatúj lapostól, mindenestõl – rettenetes dühbe gurult. Azonnal vette a telefonkártyát, és a falu egyetlen köztelefonjához sietett: száztizenkettõ, halló, rendõrség, jöjjenek, mert az éjjel kiraboltak… Emezek ki is szálltak, nyomokat kerestek, fényképeztek, jegyzõkönyvet vettek fel, s miután emberünket kioktatták, hogy máskor éberebb s óvatosabb legyen, a színt pedig éjszakára zárja be, elmentek. Két nap múlva az õrsre hívatták. A munkaeszközök megkerültek, csak a három veder bort vedelték be egykettõre a szerszámokat az ócskavastelep anyagállománya gyarapítása és saját költségvetésük bevételi oldala kiegészítése céljából elemelõ vállalkozók. Elõre megitták az áldomást, s mire kijózanodtak, két zsaru kopogott az ajtón. Mindenki az õrsre, újabb jegyzõkönyv, s a bor kivételével minden visszakerült a helyére. Emberünk két napig morfondírozott a zsaruk intésén, hogy zárja be a színt, s a népi bölcsességen, hogy tolvaj elõtt úgysincs zár, s óvintézkedésként az éjszakai gyûjtögetõkért üzent. Többet ti ide be nem törtök, az biztos: borom nincs, fémem sem lesz. És portájáról a törött ekétõl a mázament lyukas mosdótálig minden vaskacatot a gebehúzta szekérre rakatott.