Olasz–román

Na és persze a jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel végrehajtott kitoloncolási határozat, amely egyes olasz polgárok szemében vélhetõen valamelyest legitimálja az elõbbi, meglehetõsen radikális eljárásokat.

Hanem mindez csak annyira komoly, mint a vöröspecsenye. Az igazi, vérre menõ fejezet csupán most kezdõdik. A Birodalom visszavág könnyed cserkész-számháború ahhoz képest, ami annak nyomán várható, hogy a sértett nemzeti önérzet bajnokai akcióba lépnek, és példás elégtételt vesznek a mostohának bizonyult nagyobbik testvéren, amiért le kollektívbûnösözte az egész nációt, gyakorlatilag semmibe véve az egész csodálatos közös etnogenezis-elméletet, különös tekintettel a Decebal és Traianus közötti, egyébként máig sem teljesen tisztázott viszonyrendszerre. Mert nem akárki, hanem az egyik legfélelmetesebb parlamenti erõ, a Konzervatív Párt szállt sorompóba a gonosz, román- és macskazabáló szörny ellen, amelynek van képe kollektív bûnösnek kikiáltani honfitársaikat. Az egy-két százalékos támogatottságát stabilan tartó párt már az olasz nagykövetség elõtt is tüntetést szervezett a nemzeti méltóság védelmében, most pedig arra buzdítja a polgárokat, bojkottálják az olasz termékeket. Már látom is, ahogy a pizzériák, foccacceriák és spaghetteriák ablakait dühöngõ tömegek verik be (már persze azokét, amelyek a bojkott miatti pangás következtében még nem zártak be), és saját nyakkendõikre kötik fel az olasz divatárut forgalmazó boltosokat. A helyzet komoly: Aradon egy olasz bank ajtaján már megjelent a fenyegetõ felirat: Olaszok nélkül!

Szóval, ha én most olasz lennék, nagyon mélyen átgondolnám a dolgot. Különben megtörténhet, hogy a vendégmunkás-áradatnál jóval súlyosabb büntetés várhat rájuk: maga Voiculescu pártelnök megy Rómába nagyvizitet tartani.