Nőnap

Tudom, persze, az izzadásrólcsak részben tehet az ember, szervezete illat- és egyébanyagainak minőségéről korábban, másokrendelkeznek, de mégis. A nő titkairól mégvajmi keveset tudó fiatalember számára amúgyis a Spandau Ballet táncosai jelenítették meg aszépségideált, mint felüdüléstjelentő tünemények a Román Televíziósivár kínálatában. Vagy inkábbJúlia a bérszámfejtőből, de semmiképpensem B-né, akiről mínusz húsz fokban is dőlt averejték, ezzel együtt elkeserítően szélesdekoltázst viselt, aminek a fejlett szocializmus tragikusanfejlett szakaszában ideológiailag is meglehetősentámadható álláspontnak kellett volnaszámítania. Főleg egy felelősen magas beosztásbanlévő nőszemély esetében, akinek lehengerlőensúlyos szava volt a munkakollektíva szakmaifeljebbsorolásában. A karrier viszont a hatalmas testénát vezetett, amit nem megtáncoltatni, de átkarolniis a lehetetlen felé tendáló feladat volt. Atapasztaltabbja igyekezett minél korábban megérkeznia nőnapi mulatságra, hogy esélye legyen a kantinindokolatlan sűrűséggel telepített oszlopai egyikénekárnyékába menekülni, ahonnan csak akkortűnt fel a főasztal látókörében, ha azeladási osztály frissen férjezett Máriájánakakart valami privátin sikamlóst mondani. Aki viszontB-né közelében ült, annak aznap sok mindenrőlle kellett mondania. A zakójáról mindenképpen,amit ronggyá áztatott Brünhilda gyilkos hátsókivágása, ezen B-né hátravetett fejjel,határtalanul mulatott, s helyben ígéretet tett,hogy a szövetkezet vegytisztítójában az őkontójára teheti rendbe a kárvallott.
Most már tudom, hogy a sörvolt a hibás. Hosszas önmegtartóztatás utánkénytelen voltam kiosonni a vécére, az odaúthibátlanul sikerült, a megkönnyebbülésazonban óvatlanná teszi az embert, nem figyel mára konspiráció íratlan szabályaira, segykettőre B-né fojtogató karjaiban találjamagát. Mióta kereslek, husikám, zengte, s avendégkoszorú kaján vigyora közepetteelkezdődött egy örökkévalóságigtartó valcer.
A fizetésemelés viszontelmaradt. Közbejött a forradalom.