Milyen nyelven vezessünk autót?

Ki kéne már találni azt a szintagmát, amely összesűríti eme magatartás lényegét: van a törvény és vagyok én, a törvényt én értelmezem (kreatív állampolgári hozzáállás), tehát cselekvésem a saját, józannak nem mindig nevezhető paraszti eszemmel elgondolt normák szerint megy végbe, és gyakran teljesen ellentétes a jog szellemével. Különösen figyelemreméltó ennek az attitűdnek az a válfaja, amit a különféle hatósági közegek kötelékébe tartozó emberek gyakorolnak, s amely – hivatásukból fakadóan – „a törvény én vagyok” elképzelésben ölt virtuális testet. Nevezzük hát el ezt a magatartást „törvényes önkénynek” – rövidítve: „tönkény”. Mindannyian ismerjük ennek vadhajtásait: az ellenőr vagy a rendőr, akik semmiségeken vacakolnak, s hiába teszel bármit, úgyis te kerülsz ama bizonyos szerv rosszabbik felére.

Történetünk főhőse egyébként éppen egy rendőr. Székelyföldi (!) kisváros, 2007. Javában dúl az autóvezetői jogosítványért folyó megmérettetés. Rendőrünk és az autó kormánya mellett szemérmes, tizenéveiből éppen kilábaló leányzó ül, a hátsó ülésen pedig még egy, hasonló tulajdonságokkal ellátott ifjú hölgy – információnk hiteles forrása. A sofőrvizsga hevében a hatósági közeg bőszen ontja magából az utasításokat. A vizsgázó kislány értetlenül néz rá, informátorunk pedig közbeszól, és elismétli magyarul is az utasítást. A következő ilyen esetnél a rendőr ráförmed a segítőkész „tanúra”: fogja be a száját, a vizsga románul folyik. A vizsgázó lány félénken mondja el, hogy ő évek óta Magyarországon él, bizony megkopott a román nyelvtudása, de úgy tudja, a törvény lehetővé teszi az anyanyelven történő vizsgát, miért ne segíthetne a közvetítésben, a hátsó traktusban ülő kollegina. És itt jön a „tönkény”: a rendőr kijelenti, hogy ebben az egységes és oszthatatlan nemzetállamban a hivatalos nyelv a román, a törvény ezt is kimondja, őt nem érdekli, hogy lehet-e vagy nem lehet, innentől pofa be, megtiltja, hogy egyetlen szó is elhangozzék magyarul.

Tanulságot nem vonunk le, hisz az olyan közhelyes. Inkább próbálják kitalálni: sikerült-e a vizsgája a jogaival hasztalanul élni kívánó delikvensnek.