Mégsem lettem kiválasztott

Egy magas, jóvágású, bársonyos férfihang közölte, hogy az egyik jónevű bank kiválasztott engem. Azaz bekerültem egy teljesen egyénre szabott, csak az én számomra kitalált élet- és balesetbiztosítási rendszerbe, amely révén csillagászati összegek hullhatnak az ölembe már egy karcolás miatt is. Nem beszélve arról, milyen boldoggá teszem csemetéimet, ha beadom az unalmast, és frigyre lépek a kaszással. No, akkor aztán mekkora összeg szakad szegény árva gyermekeim nyakába... Mindezt lélegzetvétel nélkül közölte velem a bársonyos férfihang, és arra is felhívta a figyelmemet, mostantól hangszalagon rögzítik a beszélgetést, gyorsan kéne soroljam a személyi adataimat, köztük a banki folyószámlaszámomat is.

Mondanom sem kell, jobbik énem pillanatokig repesett az örömtől: én, a mindig kettes, előléptem egyesnek, mi több, én lettem a kiválasztott. Hiszen az egész csak nekem, csak értem történik, na jó, valahol a háttérben a gyermekeim is jól járhatnak, de ez ki a francot érdekel, ha már kiválasztott lettem. Még mindig repestem az örömtől, miközben a banki számlaszámomat kotorásztam elő a fiók mélyéről, ám ekkor előtört belőlem a rosszabbik énem: az a fránya, nihil, hitetlen tamási. S jobbik énem legnagyobb meglepetésére ilyesmiket mondtam: „ha olyan jó az ajánlat, küldjék el a szerződést e-mailben, elolvasnám az apróbetűs részt is, ha valóban jónak találom, még a mellbőségem méretét is megadom, nem csak a számlaszámomat.” No, ezzel a szöveggel sértettem meg végérvényesen a bársonyos férfihangot. Ezután már nem akart velem beszélni sem az ajánlatról, sem egyébről, hanem tömören közölte, sajnálja, hogy engem nem érdekel egy ilyen komoly ajánlat, és letette a kagylót.

Azóta pedig egyre azon tűnődöm: mitől vagyok mindig kettes? Lám, milyen jól jönne most az a nagy halom pénz, miután beleléptem egy rozsdás szögbe.