Meglepetés

Olyan álmosan ébredt, hogy azt sem tudta, milyen nap van. Valahogy feltépte a fejét a párnáról, felkönyökölt, s miközben a csipáját kezdte kapirgálni, eszébe jutott, hogy a Gergely-naptár hétfőt mutat. Hosszú, elnyújtott óóóó-val eresztette vissza álmosan kába fejét a párnára, mire párja is felkönyökölt: Drágám, valami rosszat álmodtál? Ó, bárcsak tettem volna, de ez a kegyetlen valóság: hétfő reggel van... És a folytatás sem volt sokkal jobb. Az este a legkisebbik manó leverte az asztalról a golyóstollat, s hát nem pont rálépett? Mezítláb, mert úgy szokott aludni. Fel sem szisszent jóformán, nehogy a kicsit felébressze, csak a lábához kapott. A következő mozdulattal azonban belebotlott a saját táskájába, s hogy egyensúlyát ne veszítse, belekapaszkodott a szék karjába. Amiről szemvillanás alatt leomlott a rádobált ruha. Valamit morgott magában, de azzal iszkolt is kifelé a fürdőbe, nehogy a kicsit tényleg felébressze. A langyos zuhany felélénkítette valamelyest, de annyira azért mégsem, hogy a ruhaszárító kötelet ne szakítsa el, miközben a törülközőt cibálta le róla. A fogkrémes tubus dugója begurult a vécékagyló alá, s hogy hab is legyen a tortán, addig matatta a fésűt a tükör előtti polcon, míg a testápoló-illatosító kis palack szörnyű csörömpöléssel a mosdókagylóban landolt. Mire a fürdőből kiszédelgett, kedvese kedvenc reggelijével várta. Ettől egy kicsit felvidult, de a buszra még mindig kicsit morcosan szállt fel. Csak azt furcsállta, hogy kabátjának egyik fele mintha nehezebb lenne a másiknál. Zsebébe nyúlt. Gömbölyded és puha valamiben akadt meg a tenyere, a tengerimalac nem lehet, sem az aranyhörcsög, mert azok szőrösek. Előhúzta a talált tárgyat, s a körülötte állók röhögést viszszafojtva, de pisolyogva állapították meg, hogy valaki egy pisis Hápy-pelenkával lepte meg. Most már értette, hogy az este a kölyök miért totyogott annyit a fogas körül, míg ő a finn–kanadai hokimeccset nézte.