Kevés olyan hely van, ahol majd minden társadalmi réteg képviselteti magát: a borbélyüzlet azonban egyike az ilyeneknek. Aktatáskás üzletemberektől piaci árusokig szinte mindenki megfordul ott, a borbélyoknak ezért nagyon felkészülteknek kell lenniük, hog
2006. március 27., 00:002006. március 27., 00:00
Mert a hajvágás azért önmagában nem elegendő, sokat számít például, hogy miről lehet elbeszélgetni az alatt az idő alatt, amíg a borbély, ha széppé ugyan nem is, mindenesetre rövidebbé teszi hajunkat. Vannak persze örökzöld témák, mint a politika, ami bonyolult, a kormány, amely rossz, az áremelések, amelyek jelentősen rontják túlélési esélyeinket – mert bizony a borbélyokkal folytatott beszélgetésből kiderül, hogy tulajdonképpen mi nem élünk, hanem csak túlélünk. Aztán ott van a köztisztaság, ami nincs is, végül pedig a meccsek. Nem csoda hát, hogy a borbélyok változatosságra törekedve, különböző módszerekkel igyekeznek érdekessé tenni a vendég számára a hajvágás idejét. Egyesek például masszőröket importálnak. Kedves, öregedő nénike, aki mindenkinek elmondja, hogy a szakmát Németországban tanulta, a híres-neves németes nevű professzortól, akihez széles e földkerekségről járnak tanoncok és betegek egyaránt. Szapora kézmozdulatok, simítások, finom ütögetések a vendég karján, hogy beazonosítsa a csomókat, amik a fájdalmat okozzák, ezek után itt van egy telefonszám, ha esetleg érdekli. Néhány ülés után teljesen eltűnik a fájdalom, már így is enyhült, nemdebár? Volt és nincs. Akárcsak a köztisztaság. Aztán meg az sem baj, ha történetesen a vendég érdektelennek mutatkozik a fájdalom fájdalommentes megszüntetése iránt, a kedves, öregedő masszőr ugyanis bármikor átképezhető. Készségesen ugrik, ha a vendég leveti kabátját, és nem találja a fogast. Tessék csak ideadni, megfogom én... ’sze nekem hál’istennek nincsenek izületi fájdalmaim...
Hirdetés
szóljon hozzá!
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
szóljon hozzá!