Majomparádé

A fenti következtetések levonására az a kutatás késztetett, amelyet amerikai tudósok egy csoportja végzett, felmérendő a feketékkel (bocs, afroamerikaiakkal) szembeni ellenérzéseket. Miheztartás végett említem meg, hogy a kutatásban 60 fehér, 39 ázsiai származású és mindösszesen 7 afroamerikai alany vett részt (állítólag nem kaptak több fekete önkéntest, khmm); komoly fókuszcsoport, az biztos. A kutatás maga is maximális komolyságot sejtet: az alanyoknak rövid ideig felvillantották egy ember képét, majd egy elmosódott fotót egy emberszabású majomról. A végeredmény elborzasztó: akik előbb sötét bőrű embert láttak, azok könnyebben felismerték a sötét bőrű emberszabásút. Ez még azokra a fehér alanyokra is jellemző volt, akik „nem vallják magukat rasszistának, és más felméréseken sem bizonyultak annak”. A fajgyűlölet alattomos dolog: nem elég annak vallanod magad, vagy ilyen értelmű megnyilatkozásokat tenned, mert a politikai korrektségnek nevezett idiotizmust kultiváló, szemfüles lélekkufárok bemásznak a tudatod mélyrétegeibe, hogy közöljék veled: szurprájz! Maga, fiam, rasszista, majomnak nézi színes bőrű polgártársait. Megjegyezném, hogy az ázsiai származású alanyok többsége is szokatlan asszociációkat teremtett a két képsorozat között. Tehát a sárgák is rasszisták, nemcsak a fehérek – ez azért megnyugtató.
Bizonyára ismerik a következő beugratós játékot. Az alanynak hadarnia kell, hogy: fehér, fehér, fehér. A játékvezető rajtaütésszerűen közbevág: mit iszik a tehén? Tejet, hangzik a villámválaszok 99 százaléka. Attól tartok, a feketék és majmok képeinek gyors váltogatásán alapuló felmérés tudományos relevanciája közelít az említett játékéhoz. Vajh milyen eredményekre jutnánk, ha a mélyen megrendült professzorokat vetnénk alá egy hasonló kísérletnek? A kiértékelési folyamatba a biztonság kedvéért persze bevonnék néhány elmeszakértőt is.