Licit

Mint tudjuk, a jótékonyságnak számtalan formája létezik, így például a licit (magyarán árverés), ahol a kedves részvevők mindenféle kecses-becses tárgyaknak felelőtlenül felsrófolhatják az árát, majd a teljes bevételt fel lehet ajánlani valaki vagy valakik megsegítésére. Hogy milyen tárgyak kerülnek kalapács alá, nos azt helyzete válogatja, ami viszont sajátosabb tud lenni, az inkább az, ahogyan kikiáltatnak, pontosabban, ahogy az egész licit zajlik. És ez néha vicces, néha dühítő is tud lenni. Főleg ha a gazdára váró tárgyak a hegy levével, a borral azonosak.

De hogyan is zajlik egy ilyen árverés kies tájainkon. Az első érdekesség a helyszín: a legjobban az „isten háta megetti” megnevezés találna arra a szinte mezőközépre elhelyezett panzió diszkószárnyára, ahová az illusztris és adakozókedvű meghívottakat a szervezők szeretettel várják. Közben fú a csontig ható és enyhe trágyaszagú odőrrel érkező hideg szellő, a pusztán pedig lassan bealkonyul. Már csak a farkasvonítás hiányzik. Második sajátosság: napokkal az esemény előtt befut a meghívó, de a helyszínen mindenki csodálkozva nézi a messze földről érkező (amúgy várt) utazókat, és üstöküket szerényen vakargatva közlik: remélik, lesz hely, mármint ülő. Persze közben gyorsan azt is közlik, hogy a főszervező ikszipszilon, akit mellesleg hétfőn felakasztanak. Ez legalább biztos. Na de végül is kerül hely, igaz közben kétszer asztalt kell váltani, és indulhat a móka. Szó szerint.

Leszámítva a mondhatni vicces felkonferálását az egész összejövetelnek, még mindig marad egy-két pikáns részlet, mint például az, hogy az elég híres borvidékről érkező felajánló szavai vígan elvesznek a társaság generálta morajlásban, mindenki valamit tárgyal, oszt és szoroz…, hogy odafent éppen mit is mutatnak be, eh, úgyis a kikiáltás a lényeg, akkor kell emelni a táblát. A borokat meg úgyis megkóstolgatjuk közben, így tudjuk, mire licitálunk. A szűkmarkúság legalább nem jellemző, szépen kövéredik a végösszeg, viszont nincs rózsa tövis nélkül alapon a visszásság nem maradhat el. Az árverést levezénylő ugyanis igencsak ragaszkodik a szabályokhoz, és egyszer ha egy tárgyra „lecsapott”, akkor senki többet…, pedig többen is jelentkeztek. Hej-haj jótékonyság.