Lakáspróba, zsebpróba

Arról már nem is beszélve, hogy a lakások minősége pedig sokszor a hídlakók által rezidenciaként használt kartondobozokéhoz közelít. Sokszor még a méreteit tekintve is. Persze jó balkáni szokás is társul a felhúzásukhoz, egyrészt a minőség másodlagos szempont, bár csillagászati az ár, másrészt a határidők tologathatóak, főképp előre, tehát nem kötelező, hogy az átadásra kész legyen. Na de szerencsére itt van Románia legmenőbb iparága, az építő. Az elmúlt években szédítő mennyiségű magánvállalkozások idevágó ajánlatait hirdető reklámanyag látott napvilágot az úgynevezett „rezidenciális” negyedekről, amelyeket majdnem bagóért vehet meg a kedves ügyfél, elsősorban fiatalok. A szórólapok emellett azt is megjegyzik, hogy az ár pedig kifejezetten ezeknek az embereknek a zsebméretéhez van alakítva. Na, de jött egy elemzés, és az egyébként mondhatni gyanúsan nagyszerű ajánlatok mögül kiviláglott a messze siralmas valóság. Az elején említett vizsgálódás ugyanis kiderítette: a legtöbb vállalat messze nem a kispénzűekre gondolt, amikor a vonzó árakat kiplakátolta. Az ingatlanok szakértői szerint ugyanis a szép lakótelepek és amerikai kertvárosok hangulatát idéző komplexumok bizony a közép- és nagyjövedelműeket várják. A középjövedelem meg, nos ez jelenleg mintegy ezer euró havonta. Az építők indoklása pedig egyszerű: eleinte marketingfogásként alkalmazták a viszonylag alacsony árakat. És még egy jópofa érvet is felhoznak, ha már kibújt a szög a zsákból: a legtöbb lakótelep olyan messze épül a belvárostól, hogy ott siralmas az infrastruktúra és a tömegközlekedés, ezért elsősorban olyanok vásárolnák meg a lakásokat, akiknek legalább autójuk van… így! Úgyis vannak elegen, akik kifizetik – vélik ugyanazok, és erre a szakember is rábólint.
A fentieket elemezve továbbra is marad az egyszerű, de logikus kérdés: kiknek is hirdették meg a lakásépítési programot, illetve hogyan is állunk a lakásmaffia elleni harccal?