Gyergyó vidékén senkit ne érjen meglepetés, ha netán pityókaborral vagy pityókapálinkával kínálják. Nem arról van szó, hogy a furfangos székelyek valami fondorlattal még a burgonyából is bort vagy pálinkát készítettek volna. Itt ugyanis az ízletes gumó nemcsak étkezési célokat szolgál, hanem esetenként a cserekereskedelem „váltóvalutájaként” muködik, mégpedig úgy, hogy a szolore váltott pityókából bor, a szilvára váltottból pedig pálinka készül.
Ám, ebben még nem merül ki a gyergyói pityóka multifunkcionalitása, hiszen köztudott az is, hogy könynyebben nyílnak az ajtók, ha egy zsák pityókával érkezik ügyintézni a gyergyói ember. Szóval, sok mindenre jó a gyergyói pityóka...
Néhány évvel ezelott két szárhegyi atyafi a Partiumba, pontosabban Nagyváradra készült. Az csak természetes, hogy az autó csomagtartóját tisztességesen megpakolták pityókával, „majd jól fog” alapon, arra az esetre, ha netán „meg kéne kenni a szekér rúdját, hogy ne nyikorogjon” ügyintézés közben. Ám úgy adódott, hogy ahová mentek, becsületes magyar emberrel találkoztak, és nem volt szükség a lekenyerezésre, pontosabban a „lepityókázásra”. S hogy ne térjenek haza „úgy, ahogy eljöttek”, gondolták, felajánlják a partiumi magyarnak a pityókájukat a kedvességért cserébe. Szóltak is az atyafinak: „Hoztunk ehejt vajegy zsák pityókát magának, hova üresíthetnok el?” A váradi ember nem értette, mit mondnak, csak miután megtapogatta a zsák tartalmát, jött rá, mirol is beszélnek. „Krumplit hoztak?” – kérdezte csillogó szemekkel, majd hozzáfuzte – „Üresítsék ki a pincébe a többi mellé, de vigyázzanak, ne keverjék össze a mi krumplinkkal.” Nosza, a két székely atyafi kapta a zsákokat, és lement a pincébe. Hanem ott meglepetés érte oket. Nem is hagyták szó nélkül: „No. Jöjjön nezze meg. Ez, amit mi hoztunk, pityóka, hanem az a rüzsnyos, apró, zod izé, az a krumpli.”
Látogatottsági adatok