Kós mint ráadás

Szegény édesapja itt szeretett volna letelepedni, azért mert, mint örökké hajtogatta, mégiscsak itt élnek a legjobb magyarok. Akik nem olyan finnyásak, s még nincsenek úgy elmenve egyfelé a politikától, mint az anyaországiak, de a nyelvükbõl sem pusztította még ki a magyar szót – teljesen – a Nyugatról, s honnan hozott mindenféle idegen affekt. (Hogy mitõl mûveltebb az ember, ha a magyar szó helyett mennél több idegent tömköd s gyömöszöl a mondandójába, vagy írandójába, magam sem tudom.) Magyarországi emberünk erdélyi megtelepedése szépen is indult, a magányos férfiembernek tökéletesen megfelelt a lakónegyedi kétszobás tömbházlakás, amit szépen berendezett, nem hivalkodóan, csak a legszükségesebb darabokkal, ízlésesen. Néhány évig tartott az erdélyi lét, amikor az Úr hirtelen magához szólította szolgáját. Ezért kellett eladni a lakást.
S szólt az én jó emberem, hogy két napon belül ki kell üríteni azt, mert jön az új tulajdonos, akinek annyira sietõs, hogy máris beköltözne. S hogy segítenék kipakolni, de közben nyugodtan nézzek szét, ha érdekel valami, megegyezünk. S hozzak magammal fuvarost, mert a Dácsia nem lesz elég. Ezen nem múlhatott, úgyhogy Dani, a román szomszédom, szokásához híven az elsõ szóra gyújtotta öreg jószágát, s még rám mordult, hogy mit piszmogok, menjünk már. Mert Dani ilyen, az elsõ szóra segít, és nem is drágás. Két-három sörrel beér egy-egy fuvart. A ruhásszekrény az emberemnek kellett, az ágy is és a hûtõ is, amelyik annyira új volt, hogy legfeljebb két fazék tejet és vagy öt sört, ha lehûtött addigi pályafutása során. Nem baj, nekünk úgyis van már ilyen. Igaz, hogy többnyire üres, de van. De emberem, hogy neki az alig használt gázkályha nem kell. Ilyen is van nekünk, de ha olcsón adja… Adta. És két függönytartó. Köszönöm, abból is van, egyik alma-, a másik juharfából, még csak a virágmintát kell beléfaragni. Ha érdekel a fafaragás, a két szobában egy-egy vadcseresznyefából kézzel mívesített csillár is van. Köszönöm, én is tudok olyant, de ha olcsón adja… Azt is adta. Már csak a kis könyvespolc volt hátra. Mondom, hûha, Kós Károly levelezése! Na vigyed, ez ráadás.