Kikelet

Mosolyogj, hiszen itt van már akikelet, a liliom, a kardvirág már kibújt a földalól, rügyezik a rózsa is, az ibolya márpompázik, és árasztja illatát, melybetölti a fél udvart, lassan a gyöngyvirág isérkezik, zöldell a fű. A hóvirágrólnem is beszélve, bár a gonosz bácsik ésnénik szakítják, tépik az amúgyvédett fehér harangocskájú gyöngédvirágot.
Hallod, hogy a madarak mikéntdalolnak, csiripelnek, még néhány nap, ésmegérkeznek a fecskék is, akik majd úgy töltikbe csivitelésükkel az eget s a földet, minthancúrozó gyermeksereg az iskola- és óvodaudvartvagy a játszóteret. Hát kell ennél jobbés szebb idő? Gyere, Grétám, menjünk, ki atermészetbe, élvezzük a friss levegőt, a szépidőt, az új élet sarjadását, mindenízét, illatát, hangját. Ó, na, nemondd, hogy nem érsz rá. Egész télen ottgubbasztottunk a falak között, jóformán elsem mozdultunk a betonrengetegből, csak szilveszterkor egy-kétnapra, s bár nem igaz, hogy nem volt szép éskellemes és jó, de azért te is beláthatod,hogy kevés volt. Nem annyira a buliból, mert a mikorunkban ez már nem megy úgy, mint mondjuk tizenötévvel ezelőtt, hanem mindenekelőtt a csendes, meghittnapokból.
No, azért mondom, hogy elégvolt a betonfalakból, hagyjuk a fenébe a híradókat,a meccseket, a sok idétlen filmet, a hiperszuper áruházakats a sok műanyag ételt. Nézd, itt van a hátizsákom,a minap kimostam, megszárítottam, tettem bele egy kisszalonnát, hagymát, kenyeret, forrásvizetihatunk az erdőben, amennyi belénk fér, legyen egykicsit miénk a világ, gyere, pakoljunk fel, ésirány a legelső erdőszéle, Grétucikám.
Csak indulna már be a negyedikhengered is…