2008. április 16., 00:002008. április 16., 00:00
Bizony isten, és õszinte sajnálatomra: a cég marketingesei nem kerestek fel bankjegykötegeket lóbálva, nem bújtatott reklámmal fognak találkozni, a vállalat nevét is csak azért jegyzem le, mert nehéz egy reklámfilmet szavakkal leírni. Ezt meg különösen. Az elmúlt pár évben a Sony 250 ezer színes, pattogó gumilabdát engedett szabadjára San Francisco lejtõs utcáin, felrobbantott 17 ezer liter festéket Glasgow-ban és 2,5 tonna gyurmából formázott nyuszik hadával lepte el New York fõterét. Mostani, digitális kamerákat reklámozó szpotjuk viszont mindent überel: Miami egyik városrészében vagy húsz színészre 460 millió liter habot zúdítottak. Ahhoz, hogy az 5 méter magas szappanbuborékfal mindent elborítson, 150 ember több hónapos munkájára, egy külön erre a célra tervezett ipari habgépre, és egy nagyon egyszerû ötletre volt szükség. A hatásosan komponált pszeudoeseményben azt mondják a fogyasztónak: a világ nem más, mint képek sorozata, az a hang és szín, ami széppé teszi, váratlanul és csak pillanatokra, szappanbuborékszerûen jelentkezik. Rögzítsd és gyûjtsd sorozatba ezeket a képeket – természetesen egy méregdrága Sony kamerával. Eddig a reklám. És hogy miért mutattam be részletesen? Hát mert igaz. Az emberi tudat pillanatképeket kodifikál, raktároz, hív elõ, és rak össze újra megváltoztatott, retusált vagy stilizált filmmé. Ezért találja a legtöbb ember szépnek a gyerekkorát, (valamivel kevesebb ember) az esküvõjét, vagy a tíz évvel ezelõtti szovátai nyaralást. Ezekbõl a pillanatfelvételekbõl tudja összevágni az elme azokat a mozikat, amiket aztán újra levetítve, nélkülözhetetlen tudás- és élményanyaghoz juttat minket. A titok kulcsa, hogy bõséggel álljon rendelkezésünkre válogatásra váró színes kép. Legyenek felvételeink környezetünkrõl, családtagjainkról, barátainkról, nagyszerû helyekrõl
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.