Játékszvasztika

A játszótér, ugye,arra való, hogy a gyerekek játsszanak és hasonlóártalmatlan foglalatosságokat űzzenek benne. Namármost, az illető terület kellős közepénáll egy igen kellemes hangulatú úgynevezettfilagória – megfáradt szülők pihenhetnek megpadjain, csemetéjüket nézegetve. Vagy éppenmást. Esetünkben egy jókora, legalábbmásfél méter átmérőjűhorogkeresztet, amelyet a létesítmény falárapingáltak jótékony kezek. Megszoktam már,hogy léteznek olyan világranglistás helyezésűidióták, akik játékos kedvükben aváros különböző pontjait náciszimbólumokkal dekorálják ki. De hogy ez ahullám a játszóterekig terjedhet, enyhénmeghökkentőnek tartom (bár a propagandát nemlehet elég zsenge korban kezdeni).
A kérdés nem is az, hogymiféle indíték vezérelhette a gőzösagyú elkövetőket. A kérdés az: hogyanlehetséges, hogy ez senkinek nem szúrt szemet? Kedveshatóság, aki naponta ott cirkálsz rendőr-Loganokformájában, nem kéne-e foganatosítanivalamiféle törvényes eljárást afölöttébb vitatott jelkép eltávolítására?Kedves szülő, oly jólesik neked délutánonkéntegy horogkereszt árnyékában sütkérezniméhed – vagy párod méhének –gyümölcsével? Ilyenszerű gondolatok cikáznakfejemben, miközben buszra várok, és gyönyörködöma pedagógiai szempontból némiképpkifogásolható látképben. Hadd szokjáka kölykök. Micsoda reveláció lesz, ha majd azáltalános iskolai tananyag részekéntviszontlátják: megértik majd, hogy a történelemnem halott tantárgy. De ha már így van, ha márott díszeleg, nem lehetne teljessé tenni a képet?Fessen már valaki melléje egy hasonló méretűsarló-kalapácsot. A jó nevelés, atörténelmi ismeretszerzés és azesélyegyenlőség nevében.