Hetedíziglen

Az emberiségnek tehátvisszavonhatatlanul kámpec, mondja Józsi bá, afiatalság miatt. A fiatalsággal rengeteg baj van, nemköszönnek, nem tartják be a csendórát.Vagy a drogok. Elkezdik a tudatmódosításthetedik osztályban, aztán slussz, kilóslagzabálják a mindenféle port meg pirulát.Csak a kenderszármazékok érdeklik őket, a lenvagy a gyapot, na, az rohadhat tőlük a lábán. Nemlehet már csodálkozni semmin. Mert vannak akikapcsolódásnak kulturált formái is,kérem szépen, Józsi bá példáulminden hajdani, test- és idegölő gyári műszakelőtt bedobott a bisztróban egy felest. Na jó, kettőt,de annyi kellett, hogy induljon a nap. Vasárnap barátságosmérkőzés a salakpályán, ha egy csapatbakerült a legjobb bekkpárral, legyőzhetetlenek voltak. Avesztes csapat fizetett, mint a katonatiszt, egy rács sört.Fejenként. Esténként csak úgy,pótlásképp, ismerősök Daciáinakalvázán forrasztotta be a lyukakat, akárkimegmondja, aranykeze volt. Amit honoráltak is az ismerősök,Józsi bá tehát egyik aranykezében bolgárcigarettát, másikban egy csésze valódi(!) kávét tartott. Nyaranta a Fekete-tenger partjáraelszállingóztak a külföldi turisták,idegen beszéd, cseh sör, cseh asszonykák egy szálsemmiben, a nudistakempingben. És Józsi báismert és megismert még százféle trükköt,tippet és ötletet, hogy mikor és mivel szerezhetelviselhetőbb negyedórákat egy nyomasztó,embertelenül beszürkített korban. Ezt nem érti,magyarázza nekem, ezért haragszik a mai taknyosokra. Mielől menekülnek, miből akarnak olyan ostobánszabadulni?
Én meg szorgalmasan bólogatok(ez a leggyorsabb módja, hogy szabaduljak a szóáradatelől). Hát ez az, mondom. Hát ez az.