Hátrány

Európa sokat megélt öreg hölgy, bizonyára ezt is kibírja. Legfeljebb nyugati uniós polgártársaim nem lesznek majd olyan finnyásak, és egy kicsit megtanulják majd, hogy mi jelent szűköcskén élni. Pénzben, luxusban, terülj asztalkámban, egyáltalán. Legfeljebb nem reggeliznek majd préselt sonkára sütött tojást, hanem megelégednek az olcsóbb szalámival, netán szalonnával és kenyérrel. És hagymával, mert a természetgyógyászok rég megmondták: szalonnát csak hagymával szabad enni, emez semlegesíti a sok zsírt. Amelynek az elégetéséhez nem kell feltétlenül szobabicikli, sem futógép, sem szauna, fogjon csak szépen ásót, kapát, csákányt, lapátot, kaszát a finnyás nyugati, ne csak mindent gombnyomásra, géppel, kesztyűs kézzel, kényesen. És legfeljebb nem cserélik le félévente a mosógépet, a hűtőt, a házirobotot, hanem beérik azzal, ami van, a zöldséget pedig szépen megpucolják késsel, vakargatva, ahogy mi is szoktuk. És egy ideig nem váltanak majd hetente ruhát, hanem egyrészt megkímélik a meglevőt, esetleg gyakrabban járnak turkálóba. Mint mi. És az autójukat sem cserélik újra kétévente, hanem elgurulnak vele tíz éveket, ha pedig köhög és pöfög a rozsdamarta gép, szépen megbütykölik.

De egyben nyugtalanít is a nyugati visszaesés Keleten várható hatása. Például azért, mert akkor kevesebb levetett ruha jön hozzánk, s akkor majd nem tízévenként veszek szekond hánd nadrágot, inget, pulóvert, téli kabátot, zakót. Hanem ritkábban. És kevesebb használt autó, televízió, hűtőszekrény, mikrowelle érkezik. De ha Nyugaton nem lesz pénz, akkor Keleten templomra és iskolára is kevesebb jut, bizony. És amilyen handi ez az ország, egy ideig a kenyeret is szekond hánd boltban fogjuk vásárolni.