Háromszéki barangolás

A Kossuth-díjas városvédő Unokáink sem fogják látni című műsorának március 9-i és 15-i adásai a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városába, Kézdivásárhelyre, valamint a céhes város közelében fekvő katolikus falvak alkotta „Szentföldre” kalauzolják a nézőket (a terület Háromszék protestáns többségű lakosságától kapta annak idején a „Szentföld” nevet). A térség települései – Gelence, Kézdiszentlélek és Esztelnek – Árpád-kori templomaikról híresek. Ezeket keresi fel a március 9-i adásban (15.30, m1) Ráday Mihály, és interjút készít Páter Tarziciusszal, az utolsó esztelneki ferences baráttal. Ugyanekkor mutatja be a Székely Nemzeti Múzeum alapítójának házát Imecsfalván és a Csángó Múzeumot Zabolán. Az Unokáink sem fogják látni március 15-i, szombati különkiadása (11.30, m1). Kézdivásárhely és környéke 1848–49-es emlékhelyeit mutatja be. A szabadságharc idején a város a székelyek védelmi központja volt, itt öntötte ágyúit Gábor Áron és Túróczi Mózes. Településformája egyedülálló: a piactér körül sűrűn egymás mellett fekvő telkeket alakítottak ki az első telepesek, a keskeny telkek között udvarszerű utcákat, „udvartereket” hagyva. A műsor végigköveti Gábor Áron életútját szülőfalujából, Bereckről indulva a kökösi hídon át (itt esett el 1849. július 2-án) egészen Eresztevényig, ahol eltemették. Az ünnepi adásból a Mikes grófok zabolai kastélyát, és a közeli erődtemplomot is megismerhetik a nézők. A templom mellett áll „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre reformkori politikus, mecénás és történész szobra.

Ráday Mihály művészettörténész, operatőr közel harminc éve használja a kép és a nyilvánosság erejét értékes épületek, hagyományt őrző utcai tárgyak, régi közlekedési eszközök érdekében. Városvédő magazinja, az 1982 óta önállóan jelentkező Unokáink sem fogják látni tavaly ősszel érkezett kétszázadik adásához. Ráday Mihály hivatalosan 1968 szeptembere óta van főállásban a köztelevízióban, de külsős munkatársként már ’68 elején bedolgozott különböző műsorokba. Huszonöt évig főként játékfilmek és tévéjátékok operatőre, rendezője, de minden műfajban alkot. Az Unokáink sem fogják látni című műsora 1980-ban indult a Terefere című szórakoztató magazin tízperces betéteként. Neve azóta összeforrt az örökségvédelem ügyével. 1979-ben Balázs Béla-díjjal, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1998-ban az Europa Nostra érdemrendjét kapta meg.