Giccsparádé

Így csurran-cseppen, csöpöget a nagy magyar szív napi két és fél–három órán keresztül – nem tudom pontosan, mert még sohasem bírtam végighallgatni – a Duna Televízióban hétfőtől péntekig, hogy aztán hétvégeken hol Csíkszeredában, hol Marosvásárhelyen stb. folytatódjék a helyszíni összmagyar könnyben úszás. Egyszóval olvadozik a nagy magyar lélek Grönlandtól, Antarktiszig… Január elsejétől december 31-éig, Fokföldtől Alaszkáig a földgolyóbis minden Juli és Mari nénije, Gyuszi bácsija és Icig nagyapója le sem teszi a telefonkagylót, csak tárcsáz és tárcsáz, és amikor kitartása beérik, akkor köszönti nemcsak a közeli és távolabbi rokonokat, de a falu-város-földrész minden ismerősét és ismeretlenjét – a sarki fűszerest, a taxisofőrt és a kéményseprőt –, élőket, s újabban holtakat is. Egyszóval, illetve sok szóval köszöntenek napról napra minden igaz magyart Patrubány Miklóstól Habsburg Ottóig – utóbb minden bizonnyal Charles Simonyiig –, és mellékelik az illető, illetők feltehetően kedvenc nótáját is (lásd fent!). (Apropó, ha már bejelentkeztem, kérem én is a Kívánságkosártól a Miau című dalt három hónapja eltűnt macskám, Jónás emlékezetére, és a Verd meg isten című dalt mindazok részére, akik elütötték, leütötték, megkínozták, esetleg megették – olasz turistákra gondolok.) És hasonló jókat kívánok a kedves Józsinak, Beatrixnak, Gézának és Noéminek és az egész stábnak, beleértve a kedves Cselényi Lászlót is.

Parádé a Duna Televízióban. Giccsparádé.