Futballdemokrácia

A szurkolónak legfeljebb annyi maradt, hogy borsos áron megvásárolhatta a bérletet, és rekedtre ordíthatta magát a lelátókon vagy a tévé elõtt. Ennél több beleszólása nemigen volt, a nyereségbõl pláne nem látott egy pennyt sem. Legfeljebb néhány kiadós randalír keretében hangot adhatott a csapatvezetés iránti megvetésének, de ez sem maradt meg neki, amióta mindez azzal a veszéllyel jár, hogy kitiltják a földkerekség összes labdarúgó-stadionjából.

Hanem ennek most vége: néhány lelkes szigetországi polgár létrehozott egy internetes vállalkozást, amelynek az a lényege, hogy bárki csatlakozhat, és 35 font ellenében résztulajdonosa lehet egy labdarúgócsapatnak. Az áprilisban indult, Myfootballclub nevû vállalkozás hamar révbe ért, húszezer tag összedobott annyi alaptõkét, hogy 700 ezer fontért sikerült megvásárolni az ötödosztályú Ebbsfleet United együttesét. A szurkolók közösen döntenek az új játékosok megvásárlásáról éppúgy, mint a csapat-összeállításról.

A doveri sziklák fölött fölragyogó nap sugarai remélhetõen hamarosan a mi tájainkat is beragyogják. Hiszen ezzel a módszerrel valóban érdekeltté lehet tenni a szurkolókat abban, hogy jól menjen a csapat, lévén, hogy közvetlen anyagi érdekük is fûzõdik hozzá. Így a futballhuliganzimus kérdése is egy csapásra megoldódna, hiszen ki az a hülye, aki szétver egy fél várost, amikor tudja, hogy ennek eredményeként a résztulajdonában lévõ klubot súlyos anyagi szankciókkal sújthatják? El is képzelem, amint a Fradi B közép tagjai nyugodt tempóban, rendezett sorokban vonulnak be az Üllõi úti stadionba, ott kulturáltan biztatják együttesüket. Amikor pedig rosszul játszik a csapat, gyors részvényesi közgyûlést tartanak, ahol megszavazzák, milyen cseréket hajtson végre Csank mester a gyõzelem érdekében.

Ha pedig ez sem segít, még mindig anyázhatják a klubvezetést. Az lesz aztán az igazi élmény, amikor az Üllõi út nyugalmába a „B közép, takarodj!\" felszólítás hasít bele.