Füstturizmus

Belgiumban ugyanis betiltották a dohányzást a vendéglátó-ipari egységekben, ezért aztán a megrögzött dohányosok ahelyett, hogy leszoknának, vagy élveznék a tiszta levegőjű vendéglő/kocsma/késdobáló előnyeit, átjárnak a szomszédos holland éttermekbe, mert ott még lehet cigizni. Ennek nyomán a határ menti belga vendéglátó-ipari egységek forgalma mintegy huszonöt százalékkal csökkent.

Első benyomásként elmondható: csodálatra méltó a belga dohányosok fegyelmezettsége és kulturáltsága, hogy nem mennek át szociopatába, és nem sikoltozzák tele a világot, hogy brutális módon korlátozzák őket jogaikban, elfeledve, hogy közben megrögzött füstölésükkel ők ugyanúgy korlátozzák a nemdohányzók jogát a friss levegőhöz. Ehelyett inkább a kellemest a hasznossal összekötve világot látnak, és közben még a szenvedélyüknek is hódolhatnak.

Már most föl kéne hívni a hazai idegenforgalmi illetékesek figyelmét arra, milyen jól ki lehetne használni az EU régebbi tagállamaiban élő polgárok függőségét. Hiszen nálunk még jó néhány évig biztosan nem tiltják be a dohányzást a kocsmákban, így aztán be lehetne indítani egy olyan reklámkampányt, amely az ódon városokon és a gyönyörű, tiszta levegőjű hegyvidéki üdülőkön kívül a hangulatos, dohányzók számára kijelölt helyiséggel is rendelkező vendéglátó-ipari egységeket is népszerűsítené. Valahogy így: „Látogasson el a csodálatos Erdélybe és Partiumba. Mesés tájak, susogó fenyvesek, tiszta vizű patakok, középkori, barokk és szecessziós épületekkel telezsúfolt városok, amelyekben Ön európai színvonalú, olcsó vendéglőkben füstölhet kedvére napestig. Ha most befizet egy füstölőtúrára, bónuszként beutalót is nyerhet egy kitűnő tüdőgondozóba.”