Főzőlecke messengeren

Ugyanis amikor ezt megtehette volna, fizikai fájdalmat érzett a mosogatástól, a krumplihámozástól pedig egyenesen migrénes görcsök gyötörték. Én pedig jó anyaként nem erõltettem a dolgot, hiszen ki az a gonosz mostohalelkületû anya, aki a fiának szándékosan fájdalmat okoz?! Meg is lepett, amikor egy alkalommal izgatottan hívott telefonon, és elsorolta, mi van a hûtõben és a kamarában, majd nekem szegezte a kérdést: mit lehet ezekbõl az alapanyagokból fõzni? Kiderült, ifjú hölgyeknek akar imponálni a fõzéstudományával, ugyanis estére „díszvacsorát” hívtak össze a legényszálláson. A szakszerû, telefonos fõzõtanfolyam után elkészült vacsora pedig olyannyira jól sikerült, hogy a fiam elkönyvelte magáról, mostanig felfedezetlen látens tehetség, a konyhamûvészet iránti érzék lappang benne. Ezután többször is felkeresett hol telefonon, hol messengeren, és beszámolt arról, hogy éppen mit tervezett fõzni, ha pedig a tanácsomra volt kíváncsi, kérdezett.

Egyik alkalommal, egy vasárnap dél környékén, amikor javában írtam a hétfõi újságba szánt cikkeimet, a drága fiam afelõl érdeklõdött messengeren, hogyan is kell fõzni a húslevest. Még a bolháim is doromboltak abbeli örömömben, hogy lám, a fiam „magasabb szinteken evez” a konyhamûvészet rejtelmeiben, és hagytam csapot-papot, félig megírt cikket – várhat még a szerkesztõ! –, és nekiveselkedtem a húsleves titkai felfedésének. Kifejtettem részletesen, hogy az üzleti csirke melyik részébõl fõ jó húsleves, illetve ha valóban olyat akar fõzni, amiben a fakanál megáll, akkor inkább marhaszegyet vásároljon, mert annak fõ jó levese. Elmondtam, hogy kizárólag csak piacon vásárolt, földes sárgarépát, petrezselymet, zellert és karalábét tegyen a levesbe, és miután leszûrte, egy kis indiai sáfránnyal ízesítse. Mikorra mindezt sikerült közölnöm, és végre feltekinthettem a messenger ablakára, akkor vettem észre, hogy a fiam közben már ötször is megkérdezte: De leveskockából hogyan kell, Anya?!