Fogyókúra

Ugyanakkor feltűnt, hogy a nadrágjaimkissé feszesebben állnak rajtam, és csak akkorérzem magam jól, ha az övet tágabbracsatolom egy lukkal. A végső elhatározáshoz azkellett, hogy fölálljak egy fürdőszobai mérlegre,amely többszöri kísérlet után ismakacsul azt mutatta, hogy jócskán túlhaladtam anyolcvan kilót.
Nincs mese, ez ellen tenni kellvalamit! – adtam ki magamnak az ukázt, és mindjártki is dolgoztam a stratégiát. Ennek a lényege,hogy semmi esetre sem vetem magam alá önkínzódiétáknak – hiszen már Buddha is megmondta,hogy az önsanyargatás értelmetlen, a legjobb aszélsőségektől mentes középút –,hanem a szikár, férfias önuralomra teszek fölmindent. Azaz: nem zabálok korlátlan mennyiségben,csupán kisebb adagokat fogyasztok, és igyekszem távoltartani magam a túl nehéz fogásoktól,ugyanakkor nem tagadom meg magamtól kedvenc ételeimet,hiszen mi a jó a lapos hasban, ha közben szenved azember, és éhezik? Persze azért azt elhatároztam,hogy fehér kenyeret nem eszem, az eddiginél többgyümölcsöt fogyasztok, és kizárólagszénsavmentes ásványvizet iszom, hogyméregtelenítse a szervezetemet.
Lelkes elszántsággalvetettem bele magam az új életformába,beszereztem a szükséges barnakenyér- ésmentesvízmennyiséget, közben pedig gúnyosmosollyal pocskondiáztam mindazon ismerőseimet, akik azönsanyargatás szenvedéssel szegélyezettútját választották, mondván:kilencvennapos diéta ide vagy oda, a szilárd akaratdiadala máris megmutatkozik, hiszen érzem, mennyivelkönnyebben mozgok, pedig csak annyi kell hozzá, hogyvacsorára négy helyett csupán háromsonkás tojást fogyasszon az ember. Nemrégibenaztán diadalmas arccal álltam föl a mérlegre,hogy lemérjem zseniális kísérletemeredményét. A kijelző két kilóvalmutatott többet, mint szilveszterkor.
Azóta abbahagytam a fogyókúrát.Az ilyen hülye szervezet fulladjon bele a zsírba, ha nembírja értékelni a férfias önuralmat.