Mondtam neked, hogy ne higgy a térképnek. Mert azokra egy csomó pontatlanságot tüntettek fel a kartográfusok. Tudod egyáltalán, hogy készülnek mifelénk az autótérképek?
Az urak és a hölgyek bent csücsülnek a légkondicionált irodában, és a korábbi térképekről átmásolják a vonalakat, miközben fogalmuk sincs arról, hogy Kőhalomtól Erdővidék felé nem is létezik az Olt mentén autóút. De ők másolják. Egyszer elindultunk egy Temes megyei kis falu felé, a térkép szerint aszfaltozott műúton. Nem mondom, az elején volt bitumen, de vagy öt perc múlva elfogyott. Sebaj, gondoltuk a haverokkal, McAdam skót mérnök úr kiépítette már a róla elnevezett köves utat. Igaz, hogy ez vagy kétszázötven esztendeje történt, de mert annyira azért nem volt skót, hogy a szerzői jogot magával vigye a sírjába, nálunkfelé is van már ilyen. Helyenként, egy-egy darabig. Mert egyszerre ez is elfogyott, s már csak közönséges mezei földúton mehettünk tovább. A baj csak akkor kezdődött, amikor az sem volt már, és ott álltunk a szántóföld kellős közepén. Tavaszi hómenéskor...
Na, és azt is mondtam neked, hogy ne higgy a politikusoknak. Hogy ekkor és akkor és amakkor kezdik az útjavítást. Megfigyelhetted volna, hogy minden választási kampányban megígérnek mindent, aztán mihelyt beseperték a szavazatodat, és elfoglalták légkondicionált munkahelyükön a székeket, elfelejtenek mindent. És akkor jönnek megint elő az egésszel, amikor ismét szavazni kell. Rájuk. Na persze, hogy az ő autójuk nem megy szét ezeken a gidres-gödrös utakon. A szolgálati kocsijuk pedig kinek fáj...
Szóval azért mondtam már többször is: énrám hallgass. Ne a térkép s az ígéretek vezéreljenek, mindkettőt dobd szépen a hátsó ülésre, és szekered rúdját a régi barátságunk szerint irányítsd. Ha én egyszer azt mondom, hogy arra rövidebb, de erre hamarább, akkor rám hallgass, ne másra. Különben nyugodt lehetsz, mert jövőre már nem lesz ennyi gödör. Dehogy javítanak, csak addigra minden kettő egybenő.