Fanatizáljunk

Az már az én hálátlan természetemnek tudható be, hogy idegesít a tény, miszerint a terjedelmében naponta bővülő meglepetésküldemény előreláthatóan darabjaira fogja repeszteni a levélszekrényt. A másik apró bökkenő, hogy a füzetek véletlenül sem a szubtrópusi rovarvilág, a négyütemű motorok vagy az alternatív energiaforrások világába nyújtanak bepillantást. A túlvilágról van bennük szó. Mindjárt az első oldalon – egy stílusos bekezdést követően, ami tudósít, hogy bizonyisten meg fogok halni, de tényleg – Krisztus látható. A Mestert egészségtől kicsattanó, pirosló orcával látta el a rajzoló, testét legalább öt tekerés bíbor és bársony övezi, lábainál bolhányi, ám – a felirat szerint – üdvözült pálcikaemberek állnak. Srégen szemben egy ebihal van feltüntetve, magyar szürkemarhára hajazó fejjel, amiből van neki hét, evolúciós kudarcként is megélhető tíz szarvval. A szörnyeteg oldalára, akár a taxikra szokás, szám is van pingálva: 666. A rajzfilmeffektusokkal a továbbiakban sem spórol a füzet: van keretes tízparancsolat, sokféle betűtípussal szedett bibliai idézetkoszorú, apró stoptáblák a hamis tanok mellett, a világ vége képekben satöbbi. Enyhén mulatságosnak találom, hogy komoly szándékkal, felnőtt embereknek szánják a kiadványt. Mutatom is a földszinten lakó szomszédnak, egy nagymama és a hároméves unokája hozza az újságokat, mondja, minden hajnalban. Ne idegeskedjek, javasolja, az ilyesmire kéznél a megoldás. És laza mozdulattal csúsztatja be egy másik postaládába a küldeményt. Az enyémbe.