Esztendőforduló

Te pedig ügyelj magadra, ne erőltesd meg magad, nehogy eltörjön benned vajegy alkatrész. No, miért vagy olyan búvalbélelt? Baj van az asszonnyal? Beteg valamelyik gyermek? Jaj, Istenem, őrizz meg! Fáj valahol? Semmi baj? Hát akkor mi a baj?
Hát az, édes komám, az Isten éltessen titeket is hasonlóképpen s ugyanolyan jókban az új esztendőben, szóval az, hogy ez az új esztendő nem úgy kezdődött, mint ahogy elképzeltem. Ki sem aludtam a szilveszter éjszaka fáradalmait, reggel már jött anyósom, hogy megunta a sok hegyitangót az óesztendő búcsúztatóján, neki márpedig nem kell többet a kábeltelevízióból egy szál sem, mert a dunatévét s az emkettőst leszámítva azon nem beszélnek magyarul. Hogy nem érti a filmeket, azt a sok idegen beszédet, s átáll a digire, mert ott még a protévé s a román király is mind magyarul szól. Hiába mondtam neki, hogy mama, ezt maga ejsze félreértette, de ő nem és nem, menjünk, intézzük el neki. Nem értette meg, hogy január elsején még a fű sem nő, s másodikán sem, hiába a tavaszi meleg, s azt is hiába mondtam neki, hogy menjen, aludja ki magát mama, addig mind ette a fejemet, hogy muszáj volt összeveszni vele. Az év első napján, úgyhogy elképzelheted, mi vár reám… Kezdte s végezte. S hogy mikor szabadulunk már meg a csekkölcsöntől. Nem akarja megérteni, hogy öt évre vettük fel a hitelt, hova siet másfél év alatt megadni?! S hogy minek akarunk új kocsit venni részletre, amikor a régit, azt a huszonhét éves roncsot még rendbe lehet tenni. S akkor eszembe jutott minden bajom: a tragacs kocsim, az adósságaim, a kifizetetlen számláim, minden.
Szóval azért vagyok egy kicsit morcos, mert ez az esztendő is úgy kezdődött, mint az előző. S az azt megelőző. A helyzet sokat nem változott. De már látom az alagutat.