Este

Ahogy nőnek, vélhetően egyre komolyodnak, tehát visszább fogják magukat (még szép, annak idején én sem vertem nagydobra, amikor tízévesen öcsémmel elpostáztuk a nagyapánktól elcsent első Nácionált, s avval is hallgattam, mint a kuka, hogy tizenegyedikben bukásra álltam matekból…), de minél kisebbek, annál hangosabbak. És mindenkit túlharsognak. Hiszen jól érzik, sőt tudják, hogy körülöttük forog a világ, és erre rá is játszanak rendesen. Nincs az az óhajuk, amelyet valaki ne teljesítene, következésképpen, ha szándékuk valakinél akadályokba ütközik, addig mennek körbe-kereken a családban, míg valakit átvernek, rászednek, meggyőznek, s kiudvarolják tőle az újabb léggömböt, vagy eper ízű rágógumit, fagylaltot vagy valami csörgő-börgő-zörgő ketekutát. Kérésük tehát számunkra parancs.

Úgyhogy a legkisebbik este kilenc körül elkezdte a pizsamaosztást. Mese nem volt, azazhogy volt, de csak neki, mert azt mondta, hogy amíg mindenki átöltözik, ő megnézi Pom Pom legújabb kalandjait. Aztán majd megnézi, hogy ki volt szófogadatlan, és lesz haddelhadd. Na. Mire Pom Pom meséjéből kiderült, hogy Benzinszívó Szúnyog nem fogja felzabálni az autók, repülőgépek összes üzemanyagát, mert egy rozoga hajón kapott szerződéses állást, és Zengőtorkú Nyivákoló is megtanult szépen beszélni, és a magas á-t kivágva kéri a vacsorát, ott sorakoztunk az esti szemlén. Ingben s gatyában, híradóra készen. A legkisebbik sorra járta a szobákat, s látszólag mindennel és mindenkivel elégedett volt, mert szó nélkül visszament a kuckójába, hogy tisztázza, Gombóc Artúrnak sikerült-e már hazatérésre bírnia a tiltakozásképpen önkéntes száműzetésbe vonult esernyőket. Azért fél szájjal visszaszólt a nagyapjának, hogy ne piszmogjon, s ne húzza az időt, mert este nem ruhástól szoktak lefeküdni az emberek. Mire a királyi kettes híradója kezdődött volna, Tata is kész volt. Sliccel hátulfelől. S mert rendnek kell lenni, a legkisebbik rászólt: Tata, mé fojdítva húztad a gatyádat, hát a segged nem elől van, hanem hátul…