2007. augusztus 15., 00:002007. augusztus 15., 00:00
Ezt az érzést állítólag az intellektuelek szokták érezni, egy úgymond jó mű megírása, olvasása – az ő nyelvükön szólva, interceptálása stb. – során. S ha ez nem lenne elég, ott van az írás talán vitathatatlanul legnagyobb előnye: például ha valaki felhív telefonon, és megkérdi, mit csinálsz, hát van rá, amit válaszolni.
Először is azt mondod, hogy itt né, dolgozom, és nem azt, amit általában szoktál, hogy nézem a tévét, vagy hogy vakarom a t…
Erre ő általában megkérdi, hogy mit, és te nem túl komoly hangnemben – hogy később ne azt halld vissza, hogy jól elbölcsültél – azt feleled: írok.
Ha az ember bármit is ír, van állítólag egy olyan követelmény, hogy annak szólni is kell valamiről. Vagyis hogy legyen témája.
Na ez nekem nincs, ezért gondoltam, írok valamit a … bocsánat, a nemi aktusról. Azért pont erről, mert ez állítólag mindig is érdekelte és érdekelni fogja az embereket. Meg aztán több barátomat is megkérdeztem, és ez szerintük is jó téma.
De írhatnék például a fociról is, csak hát én ahhoz nem értek, ugyanúgy vagyok vele mind egyik barátom a víz-gáz szereléssel, pontosabban az történt, hogy egyszer nálam vagyis ott, ahol éppen laktam, elromlott az illemhelyiség egy bizonyos berendezési tárgya, pontosabban csepegett a budi, kétórai általunk történő javítási munkálatok után ugyanez már spriccolt, na ekkor mondta a barátom, hogy ő ehhez nem ért, és ezek után már meg se szeretné tanulni.
Bevallom őszintén, gondoltam a politikára is, de hát azzal az van, hogy szerintem ahhoz mindenki ért. Bár állítólag a fentihez is, de voltam ma a piacon, és ott az a két nő ahogy veszekedett …. hát nem vagyok benne biztos.
Muszka Sándor
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.