Elmés jelmez

Aztán a bál forgatagábana jókedv meghozza azok kedvét is, akiknek esze ágábansem volt jelmezt ölteni, és az emberi leleményességpillanatok alatt segít az átváltozásban.Mindehhez semmi más nem kell, csupán egy kis smink, amiugyebár minden rendes hölgy táskájábanakad, és egymás ruháinak elmésösszepárosítgatásával márismegoldott az új jelmez. Ilyenformán vedlett átpéldául egy komoly könyvelő vadásszá,egy vállalkozó doktornővé vagy éppenséggelegy pap pandamackóvá.
Szóval az emberileleményességnek és ötletgazdagságnaknincsenek határai. Ám a számos fantáziadúsjelmez közül a legelmésebbnek azt találtam,amit egy korosabb értelmiségi ismerősöm agyaltki. Az illető egy másik városba volt hivatalosfarsangi bálba, ugyanis cégének székhelyeott volt. Zártkörű buli lévén, csupánaz ott dolgozókat és párjukat hívtákmeg a mulatságra. A jelmez viselete ez alkalommal azonbankötelező volt.
Emberünk sokat morfondírozott,ugyan mivé is változhatna át hirtelenjébenegy cég mosdójában? Az pedig egyértelmű,hogy nem kockáztathatta meg az egyórásvonatozást jelmezben, arra pedig gondolni sem akart, hogynetán táskában cipelje a kellékeket. Õviszont olyan ember, akinek nem kell a szomszédba mennie egykis ötletért. Így hát amint megérkezetta buli helyszínére, besurrant a mosdóba, ésmielőtt bárki is feleszmélt volna, pillanatok alattátváltozott: tetten ért házibaráttá.A bálteremben egy szál alsónadrágbanjelent meg, összecsombolygatott utcai ruháit a hónaalatt szorongatva és cipőjét a kezében tartva.A fura jelmez kapcsán támadt élcelődéseket– miszerint miért nem vetette le az utolsóruhadarabot is – könnyedén hárította:„Azért, nehogy összetévesszetek a mutogatósbácsival…”