Élményfürdő

Ez utóbbi azért nembiztos, jobb a békesség, meg a meleg víz. Olyannagyon szégyenkezni sem kell, egészen fiatalok isáztatják magukat, pezseg a víz körülöttük,az ember hajlamos arra gondolni, hogy nemcsak a berendezésjellegéből fakadóan. Az egyik kicsi medencébenkésőtini-korahuszas pár üldögél,tekintetük egymásba fonódik, ha most hirtelenszökőár támadna, az sem ragadná el őketegymás mellől. Külvilág kizárva, sbármennyire is zsúfolt a többi teknő, valahogynem akaródzik megzavarni őket. Cseppfolyósvilágegyetem veszi őket körül, láthatatlanpáncél, ami mindegyre visszatántorítja apróbálkozót, míg meg nem acélozzamagát, s egyszer élünk, max kétszerelhatározással megköszörüli a torkát.Választ nem kap, felé sem néznek, a kétszempár képtelen kitérni az egymásnakszabott tengelyből. Nincs hát mit tenni, belép avízbe, ódzkodva, mintha taposóakna-veszélyrefigyelmeztetne a felirat, nem pedig arra, hogy enni- ésinnivalót azért mégse vigyünk a medencébe.Persze ettől még garantáltan megcsúszik, ésbörleszkbe illő módon érkezik kád aljára,ahol azonosíthatatlan eredetű lábakat rugdos, mígsikerül talpra állnia.
Szabadkozásával is magáramarad, földi kényelmetlenség nem hatol addig aszféráig, leül hát szépilledelmesen, összehúzva magát, amennyire csaktúlsúlya engedi. Egy kalandozó kéz vagyláb ettől még megtalálja, igyekszik mégmagasabbra emelkedni, lábtempója már-márolyan magasságokba emeli, mint egy úszónadrágigkiemelkedő vízilabdakapust. Nincs menekvés, úristen,mi lesz még ebből. És akkor lassan a vízszínére emelkedik egy ragtapasz. Tudja, hogy az övé,tegnap ragasztotta a cipő által meggyötört sarkára,de most kapóra jön, micsoda hely, az elemi higiéniárasem adnak, egy percig sem maradok tovább, pfuj. Elvonulásaméltóságteljes, kár, hogy a kutya semkíváncsi rá.