Csőrike, a tanú

Annak ellenére sem, hogy Csõrike fõállásban rajzfilmhõs. Nem kell megijedni, nem követett el semmit, hiszen köztudomású, hogy Szilveszter kandúr elõre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett rendszeres bántalmazása jogos önvédelemnek minõsül. Csõrikét egyszerûen tanúként idézték be.

A bírósági illetékesek arra is gondoltak, hogy a kissé félénk szárnyasnak ne egyedül kelljen a bíróság elõtt megjelennie, így aztán vele együtt beidézték Miki egeret és Donald kacsát is. A per tárgya: eljárás indult egy kínai férfi ellen, aki a két nagy hollywoodi stúdió, a Warner Brothers és a Disney rajzfilmhõseit ábrázoló ajándéktárgyakat hamisított.

A törvényszék ügybuzgalma szinte lélegzetelállító, egyúttal példaértékû is. Hiszen a hasonló ügyekben – amikor egy ismert közszereplõ, színész vagy elõadómûvész képmásával visszaélnek – a legtermészetesebb, hogy beidézik a károsultakat is. Miért pont Csõrike vagy Miki egér lenne kivétel? Ha nem idézik be õket, a végén még tudomására jut valami bõsz jogvédõ csoportnak, amely a politikai korrektség jegyében a rajzfilmhõsök elleni diszkrimináció vádjával beperli a bíróságot. Hát kinek van erre szüksége?

Szóval a Vezúv lábánál nem csupán írott malasztnak számít a jog. A történet fényében valóban érthetõ, hogy huszadrangú tényezõnek számít a helyi maffia, a Camorra tevékenysége, illetve az ahhoz kötõdõ esetleges törvénysértések, amikor az igazságszolgáltatásnak azzal kell bajlódnia, hogy kétdimenziós hõsök ügyeit képviselje. A következõ lépés akár az is lehetne, hogy hivatalos eljárás keretében pert indítanak a Disney-stúdió ellen, mivel az visszaélt az olasz állampolgárságú Pinokkió képmásával, és frusztrált, mániákusan hazug öngyûlölõ fafejként tüntette õt fel, jelentõs erkölcsi kárt okozva ezzel az itáliai kulturális örökség részét képezõ mesehõsnek. Tanúnak máris javasolnám a Jótündért és Tücsok Tihamért.