Csizma az asztalon?

Fontos helyen, fontos emberek életbevágóan fontos dolgokról beszélgettek. Alkalomhoz illően felöltötték fontoskodó ábrázatukat, és mivel nézőközönségük is volt, igyekeztek a fontosnál is fontosabb módon tálalni mondandójukat. Csupán egy személy lógott ki a sorból... Emberünk némi alkoholos előmelegítés után őszinte formáját hozta, és mert unhatta a fontoskodást, a tárgyalás hevében lerántotta lábáról a csizmáját, és felpakolta az asztal tetejére. A fontoskodók észre sem vették, mivel bajlódik társuk. Akkor eszméltek fel, amikor vaku villant... Azon nyomban neki is estek a fotósnak: „Hogy merészelted?” „Le akarsz járatni bennünket?” – dorgálták a villogtatót. „Ugye nem volt film a gépben?” – kérdezte a csizmás ember, majd mintegy magyarázatképpen hozzáfűzte: „Elromlott a cipzár, meg kellett javítanom. Télvíz idején nyitott cipzáras csizmával nem mehetek az utcára.” A fényképező hiába védekezett, hogy tényeket rögzített, a fontos emberek kitartottak álláspontjuk mellett: el kell tüntetni a képet! Így hát spájzolta a felvételt...
Ám egy dolog nem hagyta nyugodni: Miért éppen ő járatná le a fontos embereket azáltal, hogy valakit csizmacipzár javítása közepette megörökített? Aki fontos helyen, fontos tárgyalások közepette asztalra rakta a csizmáját, az nem járatja le az egész közösséget? Keserű szájízzel hazafelé poroszkált, miközben a fentieken morfondírozott, aztán zseniális ötlete támadt. Javasolni fogja, hogy a fontos emberek ezután fontos tárgyalásokon alsónadrágban jelenjenek meg. Aki pedig a fontoskodók közül is ki akar tűnni, az tangát viseljen. Női tangát – ha lehet...