Csemege

Amiből pénzt lehet csinálni. Meg is jelent a portéka kompaktlemezen, ha igaz a hír, legalább annyi példányban, mint amennyi a németországi világbajnokság nézőátlaga volt. Vagyis több mint ötvenezres tételről van szó. A kiadó után minden kétséget kizáróan a lurkók örülnek a legjobban a dolognak, talán kevésbé apu és anyu, akiknek zsebbe kell nyúlni. A CD-t ugyanis mindenképpen meg kell venni. Eddig a dolog gazdasági vetülete.
A sport szempontjából is minden kétséget kizáróan helyénvaló a kezdeményezés. Hiszen a labdarúgás népszerűsítésének egyik eszköze éppen a frissen megjelent lemez, rajta a világ labdarúgásának kétszáz legszebb góljával. Úgyhogy amikor esténként vagy délutánonként a gyerkőcnek kedve szottyan nézegetni, hogyan művelik ezt az egyébiránt szép, csak igen-igen elüzletiesedett, ipari szintre jutott sportágat, nem kell megvárni valamelyik televízió ilyetén műsorát. Hanem akármikor és akárhányszor csak be kell tenni a lemezt a gépbe, és máris peregnek a képsorok: szebbnél szebb cselek és az ellenfél védőit kétségbeejtő váratlan húzások, a tizenhatoson jóval kívülről megeresztett süvítő lövések, ollózások, csuka- vagy felhőfejesek nyomán született gólok a világ minden valamirevaló bajnokságából. Akár tananyagként is használható ez az összefoglaló.
Csakhogy a kiadó az európai elvárásoknak megfelelően azt is felírta a lemezborítóra: tizenkét év alatti gyermekek csak szülői felügyelet mellett nézhetik a focicsemegét. Figo és Zidane fejesei után ugyebár...